Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
III. rész Egyházkormánylat
öszvehivására fölkérte. Ki is, bizonyos határnapot tűzvén ki, a négy superintendentiale consistoriumot, a tárgyalandó ügyek előretudatása mellett, öszvehivta. Közelebbi időkben a Convent Pesten tartatott, mint az öszvegyűlésre nézve épen központi helyen. Szinte Conventi tárgyak valának, a protestáns két felekezetet közösen illető ügyek. A Conventi jegyzőkönyvek, melyeket az egyházkerületi Agens szokott vezetni, négy hiteles eredeti példányban közöltetett a négy superintendentiával, s azon határozat, miben a Conventi tagok többsége megállapodott, irányadásúl szolgált az egyes superintendentiák helyhatósági további eljárásának s intézkedésének. A tiszántúli egyházkerületre nézve, azonban, különös fontosságú az 1821-ki debreceni convent határozata. Személyes ellenségeskedés uralkodott Péchy fö kurátor és Buday Ésaiás superintendens közt. Ez utóbbi mellett erős pártfogással lépett fel a debreceni ekklézsia, s e fellépésnek eredménye, az egyházkerületi tanács s a debreceni ekklézsia közötti öszveütközés lön. A visszálkodás annyira ment, hogy ennek elintézése a Királyi Felség által bízatott a reformált superintendentiák conventjére, s ezen convent határozata Királyi Resolutio által is megerősittetvéii a tiszántúli egyházkerületre nézve kötelező törvényerejűvé lön. Ezen conventi határozatok közzül azt, mely a debreceni ekklézsiának collegiumi professorválasztásra vonatkozó jogát szabályozza, alább előadom. 296
