Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
III. rész Egyházkormánylat
Egyházi Igazgatók választása "Midőn Superintendent, Főkuratort, egyházkerületi főjegyzőt, továbbá egyházvidéki espcrestet, segédgondnokot, tanácsbirákat akár egyháziakat akár világiakat, s jegyzőt kell választani: válassza mindegyiket általában minden ekklézsiában a gyülekezet presbitériuma, mely a lelkészből s az ekklézsia külső elöljáróiból áll. Ezek egybegyülvén vagy maguk közt, vagy ha vannak azon helyen nevezctesb sorsosi hitünknek, ezeknek a dolgot hírül adván s őket maguk közibe hiván, határozzák meg kire szavazzanak; és a kit legtöbben akarnak: arra megy az Ekklézsia szavazata. Ez akkor mindjárt Írásba tétessék vagy az egyházi gyűlés jegyzője, vagy, ennek nem léte esetében, a lelkipásztor által; olvastassák fel a gyűlés előtt; a lelkipásztor és Kurator által irassék alá; s levélformában öszvehajtogaltatván, kívülről pecsételtcssék le mind a prédikátor által a parokhialis pecsétnyomóval, mind a Kurator által az Ekklézsia vagy Helység pecsétjével. Az ily szavazatlevelek átadatnak az esperesnek, vagy midőn ennek helye üres, a Segédgondnoknak. Az öszvegyült szavazatok az Egyházkerületi vagy illetőleg az Egyházvidéki tanácsülésben megszámláltatván: a kire a szavazatok felénél csak eggyel is több ment, ez tartatik elválasztódnak. Ha pedig senkinek sincs általános többsége, hárman vagy négyen azok közzül, kik legtöbb szavazatot nyertek, kiválasztatnak, és mint kijelöltek új szavazás alá bocsáttatnak.” - így rendelkezett a superintendentiale consistorium 297
