Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
III. rész Egyházkormánylat
A magyarországi superintendentiale consistorium kifolyása vólt a Convent, mely állott rendszeresen a négy superintcndensből s a négy világi ío kurátorból, ezeken kívül a superintendentiale consistorium által mindenik Convcntre különkülön alkalomszerűleg kinevezett egy vagy két egyházi és világi követből. Elnöke a Conventnek a hivatalánál fogva legidősb Fő Kurátor. A reformált felekezet igy alakult Conventjét igazgató testületül nem lehet tekinteni; ezen gyűlést - érdemileg szólva - leghelyesebben mondhatjuk “T anácskozmánvnak”. Ugyanis a Superintendentiale consistoriumok, némely nagy fontosságú oly ügyeket, melyek az egész felekezetet érdekelték, koronkénti gyűléseikben kiszemelve öszveszedték, ezen ügyek felöl a testvér egyházkerületi tanácsokat értesítsék, felszólítván egyszersmind őket, hogy ha az ügy előttök is oly fontosnak látszik, a további intézkedésre nézve közösen tanácskozzanak. Ha három superintendentia cgyértelmülcg szükségesnek Ítélte a közös tanácskozást, mindenik consistorium hivatalosan megkereste az illető elnököt, s ezt a Convent 295
