Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
sem mennek délutáni isteni tiszteletet tartani, ilyenkor nagyobb részént temetéseken szolgálván, ámbár oly esetet, midőn mind az öt prédikátor s mind a négy káplán el lelt volna foglalva, nem tudok. - A diák végig nyargalt a Szikszay Lelki áldozatai közzül a Szombatdélutáni könyörgésen, s a szegény egyházkelő asszony - kivált ha oly szegénysorsú volt hogy iskolába nem járhatván saját imakönyvéből nem olvashatott - iszonyú üres és betöltésért epedő sziwel hagyta el a templomot. Nem nyert az ily nő semmit, ha délelőtt ment is templomba, mert a prédikátor az ő szivének egyéni szükségeire legparányibb figyelemmel sem volt. Ha meggondolja az ember, hogy a női szív soha sem lehet ily tiszta hálaérzelmekkel teljes, mint midőn gyermekét szerencsésen elszüllc, s a lelkészek épen ezen kedvező alkalmat mellőzik használatlanúl: valóban nem lehet őket komolyan nem kárhoztatni. 262
