Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
Házassnei egyházi szertartás Mellőzve mindazon polgárzati törvényeket s ezekhez képest kibocsátott kormányrendeleteket, melyek a házasság törvényerejűvé érvényesítésére megkivántattak, szorítkozunk csupán az egyházi szertartásra. Kezdődék ez a háromszori hirdetés végetti beíráson. Az első hirdetési vasárnapot megelőző szombaton, reggeli istentisztelet után megjelentek az illető prédikátor lakhelyén, személyesen, a vőlegény, menyasszony, és mindenik részéről egy egy tanú; legtöbbször a násznagyok, vagyis a leánykérő és leánykiadó. Ekkor a lelkész, az elibe irt szabályszerű kérdések szerént, úgy az eljegyzett pár mint tanúik feleletéből meggyő-ződvén, hogy semmi törvényes akadály sem forog fen, beirta a hirdetendők közzé a jegyeseket. A nem helybeli születésétől keresztlevelet kívánt, s ezt, (:valamint a dispensationalis levelet:) az úgynevezett parokhialis levéltárba tette. Ha a jegyes pár más helységhez és ekklézsiához tartozott: a hirdetésnek mind a vőlegény mind a menyasszony ekklézsiájában meg kellett történni, ezen egyházi rendelet szerént. "1./ Három különböző vasárnapokon kell hirdetni, hétköznap soha sem. 2.1 Lehet hirdetni új esztendőben; s áldozó csütörtökön is először és másodszor. 3./ Nem lehet hirdetni az olyan vasárnapok délelőtti óráján, midőn úrvacsora osztatik. Délután azonban lehet. 4./ A három sátoros nagy ünnepek első napjának reggeli és estvéli óráin sem; mivel második napján lehet hirdetni egyszer. 5./ Az 258
