Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
úrvacsoraosztást megelőző vasárnapokon sem lehet harmadszor, de lehet először és másodszor." -A illető jegyes párok, bármikor is kihúzathatták neveiket a hirdetendők közzül, sőt, ha már három Ízben ki voltak is hirdetve, tetszésök szerént lemondhattak a házasságról; de mind a kihuzalási mind a lemondási nyilatkozatot személyesen tartoztak bejelenteni az illető lelkésznél. A háromszori hirdetésről, tartozott bizonyítványt hozni a más ekklézsiában lakó fél; rendesen a menyasszony lelkészét illette az esketési jog, ki, azonban, háromszori hirdetésről adott bizonyítványában le is mondhatott jogáról s más lelkészre ruházhatta azt. Esketés, a kánonok szerént, a hétnek bármely napján történhetett, kivévén Szombatot és Vasárnapot. Ezen napokoni esketésre csak a superintendens vagy esperes adhatott engedélyt. Rendesen Szerda volt a közönséges esketési nap. Esketési hely, vagy a templom, vagy a parokhia, vagy a menyasszonyi ház. A választást körülményszerűleg magok tették a házasulandók. Az esketési stóla azonban mindenik esetben különböző volt, s jelesül Debrecenben 1 ft 12 xr; parokhián két annyi; polgárháznál négy forint. Az esketési szertartás. Először a lelkész imádságot mondott; azután a házassági szövetséghez illő beszédet; majd ennek végeztével megkérdezte a jegyespárt egymás iránti hű szerctetök felöl; a megtörtént nyilatkozat után a vőlegény s menyasszony, egymás jobbját megfogván, elmondta mindegyik külön, a lelkész 259
