Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
A confirmatiót követő úrvacsoraosztás alkalmával mindezen gyermekek is megjelennek szüleik vagy kercszlszüleikkel együtt, s kommunikálnak. Boldog órája a gyermeki ártatlanságnak! Kicsoda az, a ki Szent áhítattal ne emlékeznék vissza azon gyönyörteljes isteni borzadályra mely elfutotta testét a szentlélek e dicső templomát, midőn először vette a kenyeret és bort, a világidvezitő Krisztus kinteljes kivégeztetésének emlékjeleit?! Boldog és magaszlas tiszte a lelkésznek! te betöltőd őt a Szentlélek hatalmával, s szól az igének ereje szerént a velőknek megoszlásáig. Én hálával imádom Istenemet, hogy méltónak Ítélt szolgálni - ha bár csak kevés évekig is - szentegyházában, s mindig közlötte velem az ihletettség nem földi hatalmát, valahányszor ez ünnepélyes szokály szerént gyermekekhez s szülékhez kellett szólnom. Hitfclekezctünk legmegrovandóbb hanyagságául kell e helyen megemlitnem, hogy ezen egyházi szertartás csak az iskolás vagy iskolai képzettséget nyert gyermekekre teijesztetett. Azok pedig, kik iskolába - bármi körülmények miatt - nem jártak, s kiknek e szerént az úrvacsoráróli oktató tanításra legnagyobb szükségök vólt, legkisebb figyelembe sem vétettek. így aztán a szegény sorsú fiúk s leányok, nagyobb részént cselédek, ha elérték a 14, 15-ik évűket, csupán utánzásból, minden ismeret s készültség nélkül vegyültek a gyülekezet tagjai közzé, s részesittettek az úrvacsorában. 257
