Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

az előző vasárnapon ez ünnepélyre a lelkész által kathedrából meghivattak - a székekben foglaltak helyet. A gyermekek a tanító vezetése alatt előbb énekeltek; azután a tanító félretávozott, s maga a lelkész intézett mindenik gyermekhez egyszerű kérdéseket. Miután mindnyájokat végig kérdezte, fogadást tétetett velők az erkölcsi keresztyén életre, s a hitvallásban holtig leendő hű megmaradásra. Az említett "Agenda" könyvecskében kinyomva vólt azon rövid ima, alkalomszerű beszéd gyermekek szülék s gyülekezethez, és berekesztő könyörgés, melyek a lelkész által valának elmondandók. Egyébiránt a lelkészek körülményszerü beszédeket maguk is készíthettek, s a lelkesbek készítettek is. Végre az egész szertartást a jelenlevő egész gyülekezet hálátadó éneklése rekesztette bé.

Előkelőbb családok saját házaiknál is végbevitethették a confirmationalis szertartást. Az ily családok a maguk gyermeke mellé mindig találtak egy két egykorú növendéket, s ezeknek tanítására magát a lelkész kérték fel. Az egész tanítás a lelkész képességétől s a gyermekek tehetségétől függött. Maga pedig a confirmationalis szertartás, a Szülék keresztszülék rokonok jelenlétében, magánháznál, szintúgy ima alkalomszerű beszéd s könyörgés mellett történt mint templomban.

Szebb s fennségesb alkalom alig nyílik lelkészeink előtt, mélyen hatni a kedélyekre, mint épen a confirmatio körüli eljárásnál. Szüléket s gyermekeket örökre magához fűz szellemi kötelékekkel.

256