Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
porból, a ti halandó testeiteket, halhatlan leikeitekkel egyesítvén beviszen titeket az örökéletbe (: vallástétel az öntudatos halhatfatllanságról:) Mind a három kérdésre külön külön, hallható szóval felelt a gyülekezet "én hiszem és vallom." Ugyanez igéket maga a prédikátor is hangosan elmondta. - A gyülekezet válasza után, igy szólt a lelkész: "Én, mint az én Uramnak a Jézus Krisztusnak méltatlan de hivatalos és rendelt szolgája, ezen ti hitetök és bűnrőli vallástételtök szerént, hirdetem tinéktek a ti bűneiteknek bocsánatát, mellyet megad Isten ingyen kegyelméből minden igazán mcgtérőknek a Jézus Krisztus szenvedésének és halálának érdeméért". -S ime ezek azon igék, mellyek által, bünbocsánatnak hatalmát az egyház, - nem a lelkésznek, egyenesen és csupán Istennek tulajdonítja. Van tehát nálunk is gyónás, azaz bűneinkrőli vallástétel, de ez általános és közönséges. Van bűnbocsánat is, de ezt nem a lelkész osztogatja a maga vagy az egyház kiapadhatlan kincstárából, de hirdeti és ígéri - csak az igazán megtérőknek, az irgalmas Isten nevében. 248
