Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
Agendázás. Noha ezen kifejezés "Agenda", egyházi értelemben véve, magában foglalja mindazon formularekal (:példányzatokat:) mellyek a közönségesen elfogadott s bevett Liturgikus könyvben, keresztelési úrvacsoraosztási esketési s.t.e. egyházi szertartások teljesítésénél sinormértékül adatvák a lelkész clibc: mindazáltal, a mindennapi élet meggyökeredzett s megszokott szójárása szerént, Agendának, kiváltképen s különösen azt a beszédet nevezték, mellyct a lelkész az úrasztala mellett, s közvetlenül az úrvacsoraosztást megelőzőleg tart. Egyházkerületünkben - mint már említem, - közönségesen elfogadott s bevett Liturgikus könyvül a Mclotai Nyilas István dolgozata szolgált. Az ebben foglalt egyházi beszédek, azonban, nem tekintettek olly kötelező crcjüeknek, hogy ezek helyett önmaga által dolgozott beszédet nem mondhatott volna a lelkész; sőt inkább fennhagyatott mindeniknek amaz okszerű keresztyén szabadság, minélfogva az elérendő célhoz körülményszerűleg alkalmazott beszédet tarthasson. Egyedül az Úrvacsora szereztetésének bibliai előadása, és az úrvacsoraosztást megelőző s követő Imádság, volt az, mcllyet a lelkész tartozott a Liturgikus könyv igéi szerént elmondani. Immár a katechsochen úgynevezett Agendázás igy történt: A lelkész helyet foglalt az úr asztala mellett. Itt lcborúlván, keble benső szentélyében Isten Szent leikéért könyörgött. Azután fölegyenesedvén igy szólott: "Miképen szerzetté légyen a mi Urunk 249
