Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
Keresztséé Kiszolgáltatása Templomban Minthogy a Kcresztség egyfelől a Krisztusban való Hit általi megigazulásnak, vagy is az eredendő bűnök megbocsáttatásának jelvénye, másfelől a keresztyén anyaszentegyházba bevétetés jelvénye: egyenesen következik, hogy a Keresztség épen keresztyének gyülekezetében történjék, s olly egyén által hajtassák végre, kit, a bibliai utasítások szerént alakult anyaszentegyház, a Krisztusnak és Apostoloknak meghagyásához képest hatalmazott fel arra, hogy az anyaszentegyház kebelébe új tagokat vegyen fel, megkeresztelvén őket az Atyának és a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében. Ezen fogalomból önkényt foly, hogy a reformált hitfelekezetnél nem keresztelhet más egyén, csak a ki e célra egyházi szabályok szerént hivatalosan felhatalmazva s kibocsátva van, a keresztyén gyülekezet nevében s képében. Továbbá, hogyha elkerülhetlen okok s legyőzhetlen akadályok miatt valamelly gyermek kereszteletlenfil halna is meg, ebből lelki idvességére - hittanunk szerént - semmi veszély sem hárámlik; ugyanis a keresztségnek vis obsignativáia. egyfelől magát a keresztelendőt illetné akkor, ha felnővén, az eredendő bűnről s ennek a Jézus haláláérti eltöröltetéséről ismeretet szerzendene, másfelől a keresztyén gyülekezetei illetné akkor, ha a keresztelendő életben maradván tagja volna a gyülekezetnek: ámde a halál, mint az említett ismeret szerzésének, mind a gyülekezeti tagságnak végett vetett, s a vis obsienativa. melly egyedül a földi élet viszonyaira 222
