Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
debreceni nyomdánál, s választott a maga kebeléből egy pénztámokot, ki a Zsóltárpéldányok árábóli járandóságot a nyomda vezetőtől koronként átvegye, s a példányok eladatását ellenőrizze. A gyakorlat igy volt: Egy egy Ízben nyomatott a város nyomdája tízezer példányt nyolcad, ezer példányt negyed rétben. A nyolcadrétü példányok árából négy váltó garas, a negyedrétűekéből tiz váltó garas, illette az egyházkerület úgynevezett Zsóltárpénztárát. melly önállólag kezeltetett. A nyomdász minden három hónapban tartozott számolni az illető pénztámoknál, ki is a felvett pénzöszveget ellennyugtatvány mellett midőn felvette, ugyanakkor a nyomdásznak a példányok eladásáróli jegyzőkönyvét ellenjegyzette. - Az említett öszvegre menő példányok, nehány száznak hijjával, rendesen évenként elkeltek, s igy az egyházkerület pénztárának évenkénti jövedelme (:900-1000:) kilencszáz s ezer ezüst forint között lebegett. - Több évek elfolyása alatt mindig tőkésittetett az évenkénti jövedelem mig végre huszonnégy ezer ezüstforintnyi öszvegre növelkedett a tőke, s ekkor ennek évenkénti kamatja a Homiletices Kathedrának felállítására fordittatott 1845- ben. - Pénztárt illető részletesb észrevételek, alább lesznek megemlítve. A mi az Énekek dallamát illeti: erre nézve semmi lényeges változtatás nem történt. Hogy azonban a használatban levő dallamok mindenütt bizonyos és zenészeti szabályok szerént taníttassanak az iskolákban, s igy menjenek ki ezekből a gyülekezet egyházi életébe: a debreceni ekklézsiának orgonistája s egyik I kántora Nagy Károly, a szokottabb zsoltárok dallamait musikai 194
