Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

kótákra alkalmazta, s ezen kótás könyvet a kántorok és iskolák számára ki is nyomatta. E vállalatra kellő képzettsége volt az említett férjfiúnak, kit a debreceni ekklézsia elválasztott orgonistájául ifjú fővel, alig 24 éves korában, s ki, mielőtt hivatalába lépett vólna, magát Bécsben Prágában s Berlinben, szépen kiművelte szakfoglalkozására. Az említett cél minél inkábbi elérhetése végett, ugyanezen Nagy Károlyt bízta meg az egyházkerület mind azzal, hogy a kollegyiomi éneklőkar vezetője, mind azzal, hogy a Paedagogicum Seminariumból rektorság s praeceptorságra kimenő ifjaknak, az éneklésben s ennek tanítása mesterségében, oktatója ő legyen. - Az éneklést, némelly nagyobb ünnepélyek alkalmával, ő kezdte a debreceni nagy templomban, nagyszerű pompával diszesiteni. Alkotott ő részént a kollegyiomi ifjak, részént a városi s művészileg énekelni tudó egyénekből, egy éneklőkart, s ennek énekét orgonával kisérte. - Sátoros innep alkalmával csak egyszer kísérletté meg e templomi-éneklőkar a fellépést, 1848-ki pünköstkör.- De a debreceni népgyülekezet nehezteléssel vette ezen intézkedést, mint papistica caerimoniához közelitőt, s időmben többször nem is történt az vallásos innepen. Egyébiránt a debreceni gyülekezet túlnyomólag nagyobb része magát az orgonát sem szereti, s igen sokan vannak, kik noha szomszédságában laknak a nagy templomnak, ebbe még sem szoktak járni, de a távolabb eső kis templomba mennek, hol orgona nincsen. - S ime! ebben áll véleményem szerént, egyházi szertartásokra nézve, az igazi szabadság. Vannak kik élvezetet találnak a zene-kisérettel tartott éneklésben: ne sértse meg senki az

195