Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-02-01 / 139. szám
egység | 2021 FEBRUÁR 32 MISPÓHE | KONYHA egység | 2021 FEBRUÁR 32 MISPÓHE | KONYHA A Szentélyben a közismert állatáldozatok mellett egyéb ételáldozatokat is bemutattak. Közéjük tartozott a lisztáldozat, melyhez lánglisztet, vagyis nagyon finomra szitált, különlegesen jó minőségű lisztet használtak fel. A lisztáldozatból többnyire három ujjal felszedhető mennyiség (kmicá ) került az oltárra, a maradékot a ko hénok (papok) fogyasztották el. KIMCHÁ DEPISZCHÁ Peszách előtt a zsidó közösségekben világszerte pénzt gyűjtenek a közösség azon tagjai számára, akiknek nehézséget okozna az ünnepre szükséges macesz és bor megvásárlása. Ez a pénzalap a kimchá depiszchá („pe száchi liszt”), más néven a máot chitim („búzapénz”). A pénzből koronként és földrajzi egységenként változó módon lisztet vettek, hogy a nélkülözőknek legyen mi„Mint az könnyen megérthető, minél többet adnak, és minél hamarabb adják, az annál dicséretesebb” – írta akkor egy levélben a peszáchi lisztalappal kapcsolatban. ELKÜLÖNÍTETT LISZT Peszách ünnepének főszereplője a kovásztalan kenyér, vagyis a mácá – jiddis kiejtéssel macesz. A macesz kizárólag lisztből és vízből áll, semmiféle más összetevőt (pl. só, olaj) nem adnak hozzá. Ahhoz, hogy Peszáchra kóser legyen, nem szabad, hogy meginduljon az erjedés folyamata, vagyis attól a pillanattól fogva, hogy a liszt a vízzel érintkezett, 18 percen belül készen kell lennie a teljesen átsült macesznak. A macesz lehet kézi vagy gépi, sima vagy ún. smurá, vagyis őrzött macesz, melyhez mind a gabonát és a belőle őrölt lisztet, mind a vizet külön erre a célra őrizték. A smurá mácá készítéséhez szánt gabonát többnyire már az az aratáskor elkülönítik, és onnantól fogva szigorúan őrzik, mind a tárolás, mind az őrlés alatt, illetve után. Az őrzött liszthez való vizet a sütés előtti éjszaka hozzák. A kovásztalan kenyér a Tórában felsorolt ötféle gabonából készülhet, ezek: búza, tönköly, árpa, rozs és – gluténmentes változatként – zab, és süthetik akár fehér, akár teljes kiőrlésű lisztből. Emellett lehet ropogósan kemény és lehet – akármilyen hihetetlenül hangzik is – puha is. Érdekesség, hogy bizonyos közel-keleti közösségekben, például a jemeni zsidóknál, a mai napig készítenek vastag és puha maceszt. Ezt a fajta tésztát a ma általánosan elterjedt liszt-víz aránynál jóval nagyobb mennyiségű vízzel gyúrják kézzel és nagyon gyorsan, majd azonnal megsütik. Az eredmény: pitaszerű, vagyis a lapos maceszhez képest vastag és puha kenyérféleség, mely csak egy-két napig áll el. Ebből az is következik, hogy ezekben a közösségekben – a ma általánosan elterjedt szokással ellentétben – használnak Peszách ideje alatt erre a célra elkülönített lisztet, és Peszách napjain készítik el, frissen az aznapi maceszt vagy nagyobb meny nyiséget készítenek az ünnep előtt, majd lefagyasztják. RÉGI VAGY ÚJ? Peszách előtt eltakarítjuk vagy eladjuk a chámecet (kovászost). Hét (vagy a száműzetés országaiban nyolc) napon át maceszt eszünk kenyér helyett, és különböző egyéb ételektől is tartózkodunk. Az ünnep elmúltával még arra is odafigyelünk, hogy csak olyan helyen vásároljunk, melyről biztosan tudható, hogy ha zsidó tulajdonosa van, akkor az illető megfelelően eladta a kovászos árukészletet az ünnep előtt, és nem húzott belőle hasznot az ünnep alatt. Ám a peszáchi szabályok még itt sem érnek véget. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen lisztből készült az a kovászos élelmiszer, amit megvásárolunk. Lisztből készült, kósersági igazolással ellátott termékeken sokszor feltűnik egy szó: jásán, mely annyit jelent: régi. Ez persze nem a kenyér minőségét jelzi, hanem arra utal, hogy milyen lisztből készült. A jásán azt jelenből elkészíteniük a maceszt, vagy – mint manapság sok helyen – teljes peszáchi csomagot készítenek, melyben macesz, bor és alapvető élelmiszerek találhatók, hogy a család méltóképpen meg tudja ülni az ünnepet. Megint máshol a pénzt osztják szét, és mindenki saját belátása szerint használja fel azt. Bár a szokás eredete homályba vész, a polgári időszámítás szerinti negyedik században Izrael földjén élt Joszi bár Ávun közismert tényként említi a jeruzsálemi Talmudban. A középkori askenáz döntéshozók is beszámolnak róla, a XVIII. században pedig már biztosan nagyon elterjedt volt. Az Álter Rebbe, a Chábád hászidizmus alapítója és első vezetője a következőket írta: „Izrael népének minden tagja között elterjedt szokás, hogy minden egyes közösség megadóztatja a tagjait annak érdekében, hogy búzát [szerezzenek be] Peszáchra, hogy szétoszthassák azt a közösség tagjai között.” Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe is arra inspirálta a híveit, hogy vegyenek részt az éves pénzgyűjtésben, sőt a Rebbe egyik első ténykedése volt a mozgalom élén, 1951 telén, hogy aktívan gyűjtött a máot chitin javára:
