Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-01-01 / 138. szám
2021 JANUÁR | egység 7 IZRAEL | HOHMECOLÓ a zsidó állam számára – de már a mai cselekvési tereket is alaposan kijelöli. AZ IZRAELI-SZUNNITA TENGELY Korábban a konszenzusos arab álláspont az volt, hogy nem kötnek békét Izraellel addig, amíg az nem rendezi megfelelő módon a viszonyát a palesztinokkal (mintha ez a zsidó állam hozzáállásán múlt volna, vö. a számtalan területi és politikai gesztust, amit Jeruzsálem a palesztinoknak az elmúlt évtizedekben tett). Ez most gyökeresen megváltozott. Irán veszélyes és arcátlan, a zsidó államot egzisztenciálisan fenyegető törekvéseivel szemben. Nem véletlenül nevezte a Palesztin Hatóság ügyük „elárulásának” a szerződéseket, és előbb visszahívták, majd Biden győzelme után mégis visszaküldték nagyköveteiket Bahreinbe és az Emírségekbe. A palesztinokban az elmúlt egy évben tudatosodott markánsan az, hogy jelen körülmények között esélyük sem lesz egy önálló állami entitásra, amíg nem ismerik el Izraelt zsidó államként, nem mondanak le a jelenleg már hétmillió (!) „menekült” A kulcskérdés sokkal inkább az, hogy a Biden-adminisztráció valóban komolyan veszi-e a visszatérést a rossz emlékű, Trump által teljes joggal felrúgott iráni atomalkuhoz. Bár Biden már korábban közölte, visszatérne a JCPOA-hez, és munkatársai az izraeli 12-es csatorna jelentése szerint felvették a kapcsolatot Teheránnal az ügyben, azért biztató jel, hogy a beiktatása előtti napokban bejelentett legsürgősebb három „visszatérés” között nem szerepelt az iráni alku. Markánsan óvta a Biden-adminiszt rációt az utolsó napokban Trump külügyminisztere, Mike Pompeo: „Az Iránnal szembeni szank ciók feloldása veszélyeztetné Ame rikát és a világot, tekintettel ar ra, hogy továbbra sem adta fel nuk leáris tö rekvéseit. (...) Ha szóba áll nánk Iránnal, illetve ha megengednénk, hogy az európaiak ismét együttműködjenek velük és segítenék gazdagságukat, az rossz dolog lenne a régió biztonsága, Európa biztonsága és Amerika biztonsága szempontjából is” – hangsúlyozta teljes joggal. Irán pe dig, mintegy igazolva Pompeo állítását, ismét kiirtással fenyegette meg a zsidó államot. Amióta Trump 2018-ban kilépett a három évvel korábban, még Obama kezdeményezésére létrejött iráni megállapodásból és ismét szankciókkal sújtotta Iránt, a síita köztársaság mindent megtett, hogy igazolja a róla alkotott képet. Nyíltan folytatta uránium-dúsítását földalatti létesítményeiben, folytatta nukleáris fegyver előállítását célzó kutatásait, ballisztikus rakétagyártását, folytatta szíriai, iraki, libanoni és jemeni befolyásának kiterjesztését, és persze folytatta a palesztin terroristák és a Hezbollah finanszírozását is. A térség stabilitása, Izrael léte és biztonsága remélhetőleg a Biden-adminisztráció számára is elsőrendű szempont, amerikai érdek marad, márpedig az Ábrahám-egyezmények elég egyértelmű érdekkoalíciót hoz tak létre eme béke és stabilitás megteremtésére. Úgyhogy gondoljunk bármit is Donald Trumpról: ideje elismerni, hogy ennek az alapjait bizony ő teremtette meg 2020-ban. A normalizáció részeként Netanjahu miniszterelnök lemondott az annektálás tervéről, ám a folyamat legnagyobb vesztesei így is egyértelműen a palesztinok. Rivalizáló vezetéseik (a Palesztin Hatóság Ramallahban és a Hamász terrorszervezet Gázában) talán nem is hitték volna, hogy az Arab Liga tagállamai immár hűvös távolságtartással kezelik évtizedek óta tartó áldozati pózukat, csökkentik támogatásaikat. A palesztin politikai vezetés önsorsrontó, fiatal generációik számára káros és perspektívátlan stratégiája nem vált be, a „kétállami megoldás” már csak az ENSZ albizottságaiban meg az EU retorikájában fontos tényező. A térség alapvető változásai nyomán a palesztinok gondjai sokadrendű problémákká váltak, a Trump-adminisztráció pedig jó érzékkel ismerte fel egy izraeli-szunnita tengely létrehozásának igényét visszatéréséről Izrael területére, és amíg nem teljesítik Amerika jogállamisági, elszámoltathatósági kritériumait. MERRE TOVÁBB, AMERIKA? A Trump utódlását kísérő legfontosabb kérdés a Közel-Keleten most nem elsősorban az, hogy Joe Biden, illetve esetleges utódja, Kamala Harris folytatja-e ezt az Izraelt közvetlenül érintő irányvonalat. Már most látható, hogy nagy vonalakban igen. Egyikük sem része a demokrata párt szélsőséges, Izrael-gyűlölő vagy antiszemita szárnyának, mindig méltányosan és korrekten nyilatkoztak a zsidó államról, és ez a „clintonita” vonal várhatóan akkor is megmarad, ha készek engedményeket tenni a baloldalnak (pl. folytatják a Trump által a terrorizmus támogatása miatt felfüggesztett palesztin segélyezést). Az Ábrahám-egyezmény
