Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-02-01 / 139. szám
2021 FEBRUÁR | egység 15 ezer zsidót szállítottak ki Strasshofba, ahol kisebb munkacsoportokra osztották őket Bécsben és Bécs környékén. Itt nem volt olyan nehéz az élet, mint más munkatáborokban. A családok együtt maradhattak, minden nap volt ima reggel, este, a közösségben még ÚJ ÉLETET INDÍTANI A szó szoros értelmében, ahogy vége lett a háborúnak, újrakezdték a normális életet, a családi életet, a vallási életet. A pesti ortodox hitközség vezetői itt voltak Weltz Jiszráél rabbival (1886–1973) együtt, rögtön másnap rancsolatban5 is látjuk: „Emlékez zél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed!”. Az első és legfontosabb tanítás, ami erőt ad nekem is, az az, hogy ezek az emberek, akik még egy nappal korábban halálos veszélyben voltak, a szabadulás napján újrakezdték az életet. Nem panaszkodtak, félretettek minden szenvedést, és indultak újra. 1945. május 1-jén, Lág Báomer napján, a Kazinczy utcai zsinagóga udvarában álló hüpe alatt egymás után vagy 30-40 pár házasodott össze. El nem lehet képzelni, mit jelent ez, a szabadulás után 60-70 nappal családot alapítani, nagy szeretettel, szerelemmel. A másik fontos tanulság, hogy mit jelent az, amikor emberek gyűlölik egymást. A nácikból olyan erős gyűlölet indult, hogy képesek voltak elpusztítani, elégetni hatmillió zsidót miatta. Meg kell tanulni, hogy embert nem szabad gyűlölni még akkor sem, ha egyáltalán nem értek egyet vele. Lehet teljesen másképpen nézni a dolgokat, de ember embert ne gyűlöljön. Végül még egy fontos tanítás arról, hogy mi az etika alapja6 . A ’30-as években Németország nagyon fejlett volt. Elképesztően rövid idő alatt süllyedtek arra a szintre, hogy ártatlan embereket ilyen kegyetlenül megöltek. Ez mire tanít bennünket? Mindig fel szokták tenni a kérdést, hogy a Tízparancsolatban 7 miért szerepel, hogy „Ne ölj!”, mindenki tudja, hogy nem szabad ölni. A válasz erre az, hogy az etika és a morál csak annyira erős, mint az ember meggyőződése, amin alapszik. Ma így gondolja, holnap meg az lesz a meggyőződése, hogy meg kell ölni hatmillió zsidót, és ezáltal jobb világ lesz. Ezért még egy olyan alapvető szabálynak is, mint a „Ne ölj!”, isteni törvényen kell alapulnia. Mert az abszolút, és nincs kivétel alóla, ha Isten az mondta, hogy ne ölj, akkor nem szabad ölni. Adja Isten, hogy soha többet ne legyen ez kérdés és adjon mindenkinek boldog életet, ámen! egy kis tanulás is volt. Igaz, hogy napközben nagyon keményen dolgoztak, de mégis együtt voltak, volt mit enniük. A 18 ezerből nagyjából 15 ezren életben maradtak, ami nagyon jó arány. Sajnos ez nem tartott sokáig: utána átvitték őket Bergen-Belsenbe. NEM MINDENKI VESZTETTE EL A HITÉT Fontos tudni, hogy a holokauszttúlélőknek, akikkel felnőttem, bár nagyon sokat szenvedtek a háború alatt, munkatáborokban, haláltáborokban és gettókban, nagyon fontos volt a vallás, még akkor is, a legborzalmasabb időben. Írtam is egy kis könyvet a témában4 , amihez a rabbinikus irodalomból válogattam össze olyan kérdéseket, dilemmákat, amelyeket a háború alatt tettek föl a rabbiknak, akár Auschwitzban is. Sokan abból indulnak ki, hogy a háború alatt mindenki elveszítette a hitét, de nagyon sokan voltak, akik akkor is erős hittel éltek minden nap. Példaként említeném mesteremet, Grünwald József pápai rabbit (1903–1984), aki gyakran felidézte, hogy a háború alatt tanította az embereket a táborban, amikor csak lehetett és arra is, hogy mennyi verést kapott, amiért sábeszkor nem végezte a munkáját rendesen. 1 Sulchán áruch JD 157:2.; 2 Uo. Lásd Zsidó ismeretek tára 26. kötet 89–95. oldal; 3 Minderről lásd Egység 107. szám 14–17. oldal, 108. szám 16–17. oldal; 4 Holokauszt és Háláchá , Budapest 2018.; 5 2Mózes 20:8.; 6 Lásd Torát Menáchem 5743:2. 900. oldal; 7 Uo. 13. kezdtek szervezkedni, és indult újra az élet. Anyukámnak ehhez a családjával vissza kellett jönnie Bergen-Belsenből Makóra. Apám családjának könnyebb volt, nekik csak össze kellett szedniük azokat a gyerekeiket, akik itt Pesten és annak környékén bujkáltak (három gyerekük, akiket a Kasztner vonattal menekítettek ki, Izraelben volt). Édesapám mindig szokta mondani, hogy a háború alatt erősebb lett a hite, mert túlélte, pedig nagyon sokszor meghalhatott volna. New Yorkban minden szabadidejét a közösségi életnek szentelte, zsinagógát építeni a pápai közösségnek, iskolát, jesivát... Úgy érezte, mindent meg kell tennie, hogy átmentse és újraplántálja azt a régi zsidóságot, ami a háború előtt volt és ami sajnos elpusztult. Úgy vélte, Isten azért is mentette meg őt és a családját, hogy próbáljanak segíteni a zsidóságnak a túlélésben. HÁROM TANULSÁG, AMIT A HOLOKAUSZTBÓL MEGTANULHATUNK A zsidóságban, ha megemlékezünk valamiről, akkor ez nem csak egy történelmi megemlékezés, kell, hogy legyen valami tanítása a mára és a jövőre nézve, ahogy a Tízpa-Balról: Oberlander rabbi szülei, nagyszülei, és nagybátyja, Rubinstein Eliezer
