Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-02-01 / 139. szám
egység | 2021 FEBRUÁR 14 HOHMECOLÓ | EMLÉKEZÉS Erős hittel a vészkorszakban Oberlander Báruch rabbi, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője és a magyarországi Chábád mozgalom elindítója vallásos magyar családból származik: szülei mindketten holokauszttúlélők, akik a háború után New Yorkban kezdtek új életet, a szinte teljes egészében magyar haszidok által lakott brooklyni Williamsburgben. A megemlékezésen saját családjának példáján keresztül arról beszélt, hogyan maradt fent a vallásos zsidóság a legnehezebb megpróbáltatások közepette. OBERLANDER BÁRUCH ÍRÁSA vissza lehet kérdezni, hogy miért, azt hiszed, nem vagyok igazi magyar? JESIVABÓCHEREK A NYILASOK KÖZÖTT Édesapám, aki Palló Béla néven bujkált, sokszor mesélte, hogy volt két idősebb fiú a pápai jesivából, akik itt Budapesten nyilasoknak álcázva működtek. Az egyik volt Porgesz Sámuel Szombathelyről, a másik pedig egy új pesti fiú, Eisenberg Mojse. A háború néhány nappal a felszabadulás előtt megölték, amikor lebukott, hogy nem valódi nyilas. Apám egy életen át gyászolta őt. A MEGÕRZÖTT TFILIN A nagyszüleim végül az V. kerületben, a Vadász utcai Üvegházban élték túl a háborút, és mind a tíz gyerekük megmenekült. Amikor a felszabadulás napján találkoztak édesapámmal, rögtön azt mondta neki a nagymama, hogy „drága fiam, én egész idő alatt őriztem a tfilinedet, hogy oda tudjam neked adni, tessék, itt van, rakjál most tflilint”. A szabadulásakor már rögtön azon aggódott, hogy a fia, ki tudja, mikor rakott tfilin utoljára. Ez is egy életre szóló tanítás volt az apámnak, hogy mit jelent a hétköznaponkénti tfilinrakás és mit jelent az, hogy akármilyen körülmények között figyelni kell az előírásokra. MAKÓRÓL STRASSHOFBA Édesanyámék makóiak voltak, haszidok, a Rubinstein család volt a nagyapám, a nagymamáé pedig a Gombó család volt. Makóról indultak Újszegedre, onnan Szegedre be a gettóba 3. Innen indultak a vonatok, természetesen senki nem tudta, hogy egyenesen Auschwitzba mennek. Nagyon sokan siettek, hogy felkerüljenek az első vonatra, mert úgy vélték, nem jó bent maradni a gettóban. Nagyapám azt mondta, nincs hova sietni, nem kell elsőnek lenni. A testvére az összes gyerekével az első vonattal ment, senki nem élte túl közülük... A végén, amikor anyukámék felszálltak, Isten keze irányította a dolgokat, ugyanis az a vonat Auschwitz helyett Ausztriába, Strasshofba ment, egy Eichmannal kötött egyezség révén. Körülbelül 18 BUJKÁLÁS HAMIS PAPÍROKKAL: SZABAD-E HAZUDNI A ZSIDÓSÁGRÓL? Édesapám, Oberlander Áron, Pakson született 1928-ban és Újpesten nőtt fel. 16 éves volt, amikor kitört a háború, és a pápai jesivából haza kellett mennie. Bár beköltöztek előbb az újpesti, majd a pesti gettó ba, később úgy döntött a nagyapám, hogy nem lesz jó ott maradni. Gondoskodott róla, hogy az egész családnak legyen hamis papírja, aztán mind kiszöktek a gettóból, és mint nem-zsidók bujkáltak itt a háború végéig. Ez nem volt egyszerű dolog háláchikus szempontból, mert az embernek nem szabad megtagadnia a zsidóságát, még akkor sem, ha ilyen nagy veszélyben van1 . Két kiskapu van a há láchában erre a helyzetre2 : az egyik, ha az ember nem mondja ki szó szerint, hogy „nem vagyok zsidó”, csak úgy tünteti fel magát, pl. az öltözékével és ha ezt mások félreértik, akkor nem kell korrigálnia. A másik, hogy kétértelmű szöveget szabad mondani. Például, ha valaki azt kérdezi, zsidó vagy?, akkor alatt, ha találkoztak az utcán, akkor Porgesz bácsi (kb. négy évvel volt idősebb apámnál) mindig azt mondta neki, hogy a háborúnak valamikor vége lesz, de közben figyeljen, sábeszkor ne csináljon olyasmit, amit nem feltétlenül kell. „Ne egyél nem kóser ételt, ha nem muszáj enni és legyél erős, higgyél Istenben, Isten majd segíteni fog.” Édesapám olyan hálás volt neki, amiért a legsötétebb időkben erőt adott neki, hogy bírja ki. Ha csak meghallotta a nevét, akkor rögtön megállt, azt mondta, hogy ő egy olyan nagy cádik , aki már 1944-ben Pesten is nagy cádik volt. Eisenberg Mojsét Az Oberlander nagyszülők a gyerekekkel, középen Oberlander Áron
