Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-02-01 / 139. szám

2021 FEBRUÁR | egység 7 – Volt szabad kijárás? – Igen, a Chevrá Kádisá – a hitköz ség temetkezéssel foglalkozó intéz mé nye – el tudta azt érni, hogy a get tó terü­letéről, amíg a front megengedte, ki tudják vinni a halottakat. – Mások számára nem volt lehetőség kimenni? – Nem. December 10-ig tartott a be­áramlás, utána lezárták a gettót, on­nantól kezdve csak azok mehettek ki, akik valamilyen hivatalos engedéllyel rendelkeztek a gettó elhagyására. Ilyenek voltak, akik élelmiszert hoz­tak be, illetve azok, akik folyamato­san tárgyaltak a hatóságokkal. tött, hogy megszökteti a gyereket. A kisfiú, aki akkor 7 éves volt, és most Jeruzsálemben él, Esztergomból gya­logolt haza a Wesselényi utca 4-be. Az anyukáját soha többé nem látta. Budapesten maradtak a nők, idősek, gyerekek, és akik elrejtőztek a város­ban, de mindenki nem tehette ezt. Vagy nem tudtak, vagy nem akartak elrejtőzni, esetleg a csillagos házak­ban valamilyen védettséget reméltek. Őket gyűjtötték ide a gettóba, hogy később – a nyilas ideológia szerint – kiűzzék Magyarországról vagy va­lamilyen kényszermunka-szolgálatra vigyék őket. a vízszolgáltatás akadozott vagy ép­pen nem volt, elektromos szolgáltatás szintén, és nem volt elég tüzelő sem. – Külön feladat volt a felszabadulás után elhordani a testeket? – Nem kis feladat. Ahol ma a szánkó­domb van a Nyár utca torkolatában, itt voltak a kórház halottai eltemetve. A kórház egy nappal hamarabb sza­badult föl, de annak udvarán is volt még másik 250-290 halott. Hatalmas volt a kórház vesztesége, nemcsak a betegség, hanem a belövések miatt is. A másik tömegsír a Klauzál tér 2-es szám előtt volt, itt olyan halottak vol­tak elföldelve, akiket a nyilasok végez­tek ki. Maradt fenn kép arról, hogy hátrakötött kezű, kivégzett embert exhumálnak. A harmadik tömegsír a téren az említett betonmedence volt. A gettó felszabadulásakor mindenkit azonnal helyben eltemettek, és az exhumálásra csak később került sor. – Az exhumálás mikor történt? – A felszabadulás utáni legnagyobb temetkezés a Dohány utcai zsinagóga mellett azonnal elindult, ott 2281 em­bert temettek el. Az ottani borzalmas állapotról nagyon sok fényképfelvétel készült. Akiket itt a városban temettek el a házak udvarán vagy itt a Klauzál téren, azokat áprilisban kihantolták, és a Corvin Áruházban gyűjtötték össze. Onnan egy tehervillamos vitte őket a temetőbe. – Volt azonosítás? – Megpróbálták azonosítani őket, de ennek módjáról csak utalás maradt fenn. Az ortodox hitközség levéltá­rában található dokumentum arról, hogy megpróbálták szétválasztani az orthodox és a neológ zsidó halotta­kat, hogy külön temetőben adhassák meg nekik a végtisztességet. – Voltak túlélők, akik keresték a rokonaikat? – Az újságok 1946 végéig tele voltak „Ki tud róla?” kezdetű hirdetésekkel. Újrakezdődött az élet, megpróbál­tak információt szerezni, hogy hova lett a férj, a feleség... Elkezdődtek az özveggyé nyilvánítási eljárások, amiknek az volt a célja, hogy újra férj­hez menjen vagy megnősüljön az az – Az összegyűjtés mögött mi volt a katonai cél? Kivégezni mindenkit vagy eljuttatni a transz­portra? – Katonai cél a zsidók összegyűjtése nem lehetett. Budapest be volt kerít­ve. Kezdetben a nyilas kormány több tízezer munkást biztosított a német birodalomnak. – Kényszermunkára. – Igen, 50–70 ezer embert elhajtot - tak kényszermunkára, a zsidókat igénybe vették Budapest erődítésére, nemcsak férfiakat, hanem nőket is, 16 és 45 év között. Külön elvitték a varrónőket, elvitték az egészségügy­ben dolgozó nőket és aztán elvittek szinte mindenkit, gyerekes anyákat gyerekkel, gyerek nélkül, ahogy csak lehetett. Van egy ismerősöm, aki azt mesélte, hogy az anyukáját is elhajtot­ták, és mivel nem volt, aki vigyázzon a gyerekre, vitte magával a kisfiát. Az anyuka Esztergomnál úgy dön-Itt élni már reménytelen volt ’44 november végén, s a mindennapok – a bombázások, belövések mellett – kínokkal, rablással és éhséggel fenye­gettek. A tér ennek a gyötrelemnek a mementója. A halottasház megtelt; a környező utcák üres üzlethelyiségeiben is ha­lottak voltak felhalmozva; a Wesselé­nyi utcában, ahol most a patika van, ott a plafonig voltak felstószolva a ha­lottak. Az utcákon halottak feküdtek, miután megtelt a halottasház. Január 5-éig tudták kivinni a temetőbe a ha­lottakat, utána szinte minden szabad teret a halottak foglaltak el. – Ez nem volt a melegágya a járványoknak? – A gettóban tífusz- és vérhasjárvány volt. Nagyon sokan ebben is haltak meg. A gettó halottainak fele az 1945. január 18-i felszabadulás után hunyt el a gettóban összeszedett betegsé­gek folytán. Borzalmas helyzet volt:

Next

/
Oldalképek
Tartalom