Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-02-01 / 139. szám
egység | 2021 FEBRUÁR 8 özvegy. Erről komoly iratanyag maradt fenn, és ez az eljárás nagyon fontos a zsidó vallás szempontjából. – Akkor az életben maradt családtagoknak kellett keresniük és esetleg rájönniük, hogy elvesztettek valakit. – Így van. Amikor a gettót felállították, a gyerekjátszótér mögötti sarkon terelték be a zsidókat. És ott, ahol most a hinta van, történt meg a különböző lakásokba való beosztás. Itt voltak felállítva azok a nagy lá dák, ahol a maradék értékeiket is el vették az emberektől. Erről szörnyűséges történetek maradtak fenn. Alapvető probléma volt, hogy ennyi ember ellátására a Zsidó Tanács nem tudott felkészülni. Azok valamennyire előnyben voltak – mint az én őseim is a Rumbach utcában –, akik már itt laktak korábban, mert nekik nem kellett a különböző hurcolkodáskor az értékeiket becsomagolni, hanem amennyire lehetett, föl tudták halmozni a túléléshez szükséges eszközöket, élelmiszereket. A zsidók üldözésének az első stációja volt, hogy megfosztották az ingatlanjaiktól; csillagos házba kényszerítették őket; a családtagok egy részét elvitték munkaszolgálatra és akik ezeket túlélték, azokat terelték ide a gettóba: tehát sokszoros vagyonvesztésen és lelki gyötrelmeken keresztül jutottak ide az emberek a pokol szélére. – A gettóba került emberek tudhattak a haláltáborokról, féltek, hogy az lesz a következő lépés? – Igen. A Képes Családi Lap, amit Lévai Je nő, a gettó történésze szerkesztett, a ’40-es években cikkeket szentelt például annak, hogy mi történik a krak kói gettóban. Érkeztek Magyaror szág ra lengyel menekültek, majd az tán Szlovákiából megszököttek. Azok elmond - ták a történeteiket. És az Auschwitz-jegyzőkönyvet is so kan is merték a magyar zsidóság ve zetői közül. – Itt ezt elfogadták? Ez már hitelesnek hatott? A szövetségesek is sokáig nem hitték, hogy ez létező információ. – Akkor már elhitték. Akkorra már volt a kamenyec-podolszk-i tö meggyil kosság, amikor a Magyarországon lévő nem magyar állampolgárokat elvitték, közülük 30 ezret a németek kivégeztek. Ezek a tények is ismertek voltak. A munkaszolgálatosok már hazajöttek szabadságra, elmondták, velük hogyan bántak. És 1944 nyarán elindultak a deportáló vonatok... – Tudunk a varsói gettólázadásról – itt nem volt ilyen jellegű szervezkedés? – Voltak próbálkozások. A munkaszol gálatosok fegyveres összetű zés be kerültek a nyilasokkal, németekkel a Teleki téren, a Népszínház utcában, de ezek nagyon elenyészőek voltak. Ez a százezer főnyi tömeg, ami Budapesten a gettó felállításakor volt, javarészt idősekből, gyerekekből, nőkből állt, akik lázadásra teljesen képtelenek voltak. Már az csoda volt, hogy a Budapesten túlélők mintegy negyede el tudott bújni. – A bujkálás mennyire volt jellemző? Mert ahhoz kellett egy bújtató is. – A nagybátyám mesélte, hogy a régi Híradó, a mai Horizont mozi házának a tetőszerkezetébe bújtak el édesanyjával, befalazta őket egy ismerős, aki hordta nekik az ennivalót. Vagy olyan eset is megtörtént, hogy egy budapesti olasz fagylaltos, Francesco Tirelli a fagylaltüzletében – hiszen télen senki nem eszik fagylaltot – bújtatott el húsz zsidót. Nap mint nap hordta nekik az élelmet és egy vödörben elvitte az ürüléket. A legenda szerint a politikai szimpá tiáját kifejezve a Mussolini téren – a mai Oktogonon – ürítette ki ezeket a vödröket. – Óriási rizikót vállalt mindenki, aki bújtatott. – Igen, de Tirellinek az volt a szerencséje, hogy fasiszta ország állampolgáraként, ha elkapják a nyilasok, el is engedik. Kétszer kapták el. De nagyon sokan meg se próbálták, meg se kísérelték, hogy másokat mentsenek. Az erzsébetvárosi gettóban egyfajta védettségérzés is volt a palánkok mögött. A dokumentumok alapján azt látjuk, hogy ez a védelem nem sokat ért, hiszen még a gettó felszabadulása előtti napon is lelőttek a németek két – fegyvertelen – gettórendőrt a Dohány utcai zsinagóga mellett. Január 11-én pedig a Wesselényi utca 27-ben és 29-ben tömeggyilkosságot követtek el. E két házba betörtek nyilasok és németek, hogy kirabolják a már teljesen kifosztott zsidókat. A legnagyobb érték egy töltőtoll volt, amit el tudtak rabolni, mindenesetre sikerült a ház teljes lakosságát megölni: fejlövéssel végeztek velük. A legfiatalabb áldozat egyéves volt. A Wesselényi 29-be is betörtek, ott is kivégeztek embereket, és, érdekes módon, ma már pont ez a két ház nem áll a Wesselényi utcában. Ezek helyén áll a Kéthly Anna tér. Tehát a védelem inkább csak a lelkekben élt. Van olyan furcsa esetről is visszaemlékezés, hogy egy teljes magyar osztag úgy döntött, hogy befejezi a háborút, és kérte a gettórendőrséget, hogy hadd jöjjenek be a gettóba, megadják magukat a gettórendőröknek, s talán itt védettek lesznek. Ma már nem tudjuk, ebből mi a legenda és mi a valóság. De még inkább kiszolgáltatottak voltak az Újlipótvárosban lévő nemzetközi (svájci, svéd stb.) védettek, hiszen ott volt a Duna-part, ahová a nyilasok rendszeresen vitték az embereket és végezték ki őket. Az egyik visszaemlékező úgy tudja, hogy a gettó területéről is vittek el gyerekeket és végezték ki őket a Duna-parton. – Mit tudunk a gettóban élő gyerekekről? – Ők voltak a legkiszolgáltatottabb áldozatok. Egy korabeli fotó a tanú: a Klauzál utca 32-es szám előtt volt egy hatalmas halom, amely csak csecsemőtetemekből állt. Nagyon-nagyon sok volt a gyerekáldozat, és hogy ezt megelőzzék, a gettóban különösen nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a gyerekek valami módon kapjanak gyümölcsöt és kiadósabb táplálékot. Több mint 500 gyereket már szülők nélkül hoztak be a gettóba a különféle menhelyekről, ők a csarnokban voltak elszállásolva. A gettó vezetése megpróbált rájuk fokozottan figyelni, de aztán, ahogy haladt előre az idő, egyre kevésbé lehetett, hiszen a front már közel volt, élelmiszert egyre bajosabban lehetett szerezni. A december végi időszakban a gettóban lévő konyhák 50 ezer embernek tudtak legalább egy levest adni, de a gettóban akkor már 70 ezer ember élt.
