Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-12-01 / 149. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2021 DECEMBER 16 MIKVÉK A FÕVÁROSBAN ZSIDÓ NÕK SZÁMÁRA. 16. rész SZENTEK LEGYETEK! Magyar nyelvû ismeretterjesztõ mûvek a mikvébe járó asszonyoknak (II. rész) A sorozat előző részében1 elkezdtük felrajzolni azoknak a magyar nyelvű ismeretterjesztő művek nek a történetét, melyeket a mikvébe járó asszonyoknak állítottak össze és részletesen bemutattuk egy sok szerkesztést és újbóli kiadást megélt műnek az útját. A budapesti székhelyű, Orthodox Központi Bizottság Rabbikollégiuma által kiadott A zsidó házasélet törvényei (megjelent 1938 körül egy 1909-ben kiadott mű alapján) nem az egyedüli a magyar nyelvű mikve-füzetek sorában: az alábbiakban további két hasonló kiadványt szeretnék bemutatni. OBERLANDER BÁRUCH RABBI ÍRÁSA JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2021 DECEMBER 16 CHOVÁT NÁSIM – A NÕK KÖTELESSÉGE Az első címe םישנ תבוח [A nők kötelessége] – Vallástörvények az izraelita házaséletre vonatkozólag címet viseli. A bevezetőben is megfogalmazott célja, hogy elérje a jiddisül olvasni nem tudó közönséget is: „...Ezeknek előre bocsátásával megkezdjük ezen törvény szabályait részletesen ösmertetni azokkal, kik a szokásos (zsidó) zsargon nyelven irt ezen törvény szabályait nem olvashatnák, azon megjegyzéssel, hogy e mellett szükséges még némely fontos kérdésben élő szóval is magukat ezen szent törvényt értő rokonok, ösmerősök által tájékoztatni”. A Chovát násim nagyobb részt a nidá és a mikve törvé nyeivel foglalkozik, az ennek szentelt tíz fejezet után következik két fejezet a „kisózásról”, majd még egy a „cháló” tésztaáldozatról. A 44 oldalas kiadvány „Nyomatott és kapható Kohn Sámuelnél Székelyhídon”, ám a szerzőjéről csak annyit tudunk, amennyi a címlapon szerepel: „Kidolgozta: egy orthodox rabbi”. A könyvet átolvasva sem találtam semmi utalást, ami felfedné a szerző kilétét. Azonban a folyamatosan jelölt héber nyelvű forrásokból látszik, hogy valóban egy nagytudású ortodox rabbiról van szó, aki nemcsak a Sulchán áruchban és annak kommentrájaiban volt járatos, hanem a későbbi responsum irodalomban is. Ilyen művek közül idézi más egyebek mellett például Schreiber-Szófer Mose (1762–1839) pozsonyi rabbi Chátám Szofér ét 2 , Chá jim Halberstam újszandeci rabbitól (1797–1876) a Div ré Chájimot 3 ,Panet Menáchem Mendel (1818–1884) dési rabbi Sáré cedek ét 4 , Spira Cvi Hirs (1850–1913) munkácsi rabbi Dárké tsuvá című háláchikus művének első kötetét, ami Vilnában jelent meg 1893-ban5 valamint Hurvitz Pi chász (1858–1938) nagyváradi dáján Pitchá zutá című há láchikus művének első kötetét, ami Munkácson jelent meg 1902-ben 6. Egy helyen szerzőként dr. Kohn Sámuelt (1841– 1920), a híres pesti neológ rabbi-tudóst említik, ezt azonban kizártnak tartom, mert a könyvnek sem a tartalma, sem a stílusa nem jellemző rá. Úgy vélem, a téves azonosítás két lépcsőben zajlott. Először elterjedt,
