Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-12-01 / 149. szám
2021 DECEMBER | egység 9 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ Általánosan elfogadott vélemény, hogy a zsidó hazára való igény éppen az Alfred Dreyfus zsidó tüzérkapitánnyal kapcsolatos események és a Dreyfus-per kapcsán fogalmazódott meg a fiatal újságíróban. Herzl, aki akkoriban a Neue Freie Presse osztrák lap párizsi tudósítója volt, a francia fővárosban követte szorosan figyelemmel az üggyel kapcsolatos eseményeket és közvetítette azokat az osztrák olvasók számára. Ilyen módon 1895. január 5-én jelen volt azon az eseményen, melynek keretében a kapitányt hivatalosan is megfosztották katonai rangjától. Herzl hitt Dreyfus ártatlanságában, és különösen nagy hatást gyakoroltak rá azok az antiszemita töltetű tüntetések, melyek a per idején Dreyfus és általában a franciaországi zsidók ellen zajlottak Párizsban. Ezeknek Herzl is szemtanúja volt, és végül az ilyen jellegű események vezették arra az elgondolásra, hogy az antiszemitizmus elleni harc „üres és hiábavaló” (ahogy 1895 júniusában egy naplóbejegyzésben írta). Ettől fogva egyre erősebben hitte, hogy a zsidóknak feltétlenül el kell hagyniuk Európát és meg kell alapítaniuk a saját államukat, csak így vethetnek véget az üldöztetésnek. Vagyis a századvégi Franciaországban tapasztalt, rendkívül mélyen gyökerező, ám folyamatosan a felszín alatt bugyborékoló és mindig kitörésre kész antiszemitizmus győzte meg Herzlt arról, hogy az emancipáció tévút, és csakis egyetlen megoldás létezik: a zsidó nacionalizmus, zsidó haza megteremtése. E vélekedés másik fontos eredője egyébként az osztrák belpolitikai helyzet volt. Herzl családjával 1878-ban költözött az osztrák fővárosba, Bécsbe. A későbbi író, színpadi szerző és újságíró, bár korábban, még Magyarországon találkozott időnként enyhébb zsidóellenes megnyilvánulásokkal, a Bécsi Egyetemen élte meg először a valódi antiszemitizmust. Ez a tapasztalás csúcsosodott ki a Dreyfus körüli eseményekben, a zsidó kapitány vérét követelő, zsidóellenes demonstrációk átélésében. Emellett 1895 májusában, vagyis abban az időszakban, amikor javában zajlott a Dreyfus elleni per, Bécs városának önkormányzata Karl Lueger személyében egy antiszemita párt jelöltjét választotta meg polgármesternek. Ez a fordulat szintén a zsidó állam létrehozására ösztönözte Herzlt. Bár az általánosan elfogadott vélekedés szerint alapvetően a Dreyfus-per és a franciaországi antiszemitizmus megtapasztalása vezette a cionizmus felé, egyes történészek úgy vélik, hogy az Ausztriában folyó események legalább akkora súllyal estek latba az eszme formálódásánál, mint a francia helyzet. HERZL ÉS A DREYFUS-PER Címlapon: Dreyfus lefokozása A CIONIZMUS SZÜLETÉSE A DREYFUS-PER ÉS A CIONIZMUS Az 1860-ban Pesten, a mai Zsidó Múzeum helyén álló házban született Herzl Tivadart (Binjámin Zeev) tartják a modern kori cionizmus atyjának. Az ő értelmezésében a cionizmus politikai mozgalom volt, melynek célja egy zsidó állam létrehozása lett. Ennek értelmében írta meg könyvét, a Zsidó államot (Der Judenstaat) 1896-ban és hívta össze a következő évben Bázelben az első Cionista Kongresszust, melyet 1897 és 1903 között még öt ilyen nagyszabású találkozó követett Herzl elnökletével (később, 1904-ben bekövetkezett halála után továbbiakra is sor került). Az első Cionista Kongresszuson kimondták: „A cionizmus célja, hogy a zsidó nép számára jogilag biztosított otthont teremtsenek Palesztinában”. (Fontos megjegyezni, hogy a „Palesztina” szó a Szentföld római eredetű elnevezése, és semmi köze nincsen a napjainkban magukat „palesztinoknak” nevező arabokhoz.) FORRÁS: GALLICA DIGITAL LIBRARY Herzl Tivadar FORRÁS: CREATIVE COMMONS
