Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-12-01 / 149. szám
egység | 2021 DECEMBER 10 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM A katonai bíróságnak egyébként nem volt elegendő mindaz, ami Dreyfust gyanússá tette. Az ítélet meghozatalához szükség volt Henry ezredesre, aki katonai hírszerzőként tevékenykedett. Ő a bíróság előtt vallotta, hogy további bizonan az első cédula származott, egy másikat is felfedeztek, ugyanazzal a kézírással. Egyértelmű volt, hogy ezúttal Dreyfus nem lehetett a szerző, hiszen az Ördög-szigeten raboskodott. Így aztán egy másik tisztet gyanúsítottak meg mindkét cetnyítékai vannak Dreyfus bűnösségére, ám ezeket nem tárhatja a nyilvánosság elé, mivel azzal hadititkokat árulna el. Dreyfust e megkérdőjelezhetetlen vallomás alapján már gond nélkül elítélte a bíróság. A VALÓDI BÛNÖS LELEPLEZÉSE 1896 márciusában azonban váratlan fordulat történt. Ugyanabban a német katonai irodában, ahon-Walsin-Esterhazyt is katonai bíróság elé idézték és annak rendje és módja szerint, minden terhelő bizonyíték ellenére – felmentették. A HANGULAT MEGVÁLTOZÁSA A Dreyfus-ügy hamarosan nemzeti ügy lett. Egész újságokat töltöttek meg a vélemények pró és kontra, és ekkor született Émile Zola J’accuse (Vádolom) című nyílt levele, melyet egyenesen a francia elnöknek címzett egy vezető francia lap címoldalán. Ebben leírta, hogy a kormány és a hadsereg hamis vádak alapján, egymással szövetkezve ítélte el Dreyfust és kijelentette, hogy a kormány és a hadsereg árulást követett el az emberiség ellen azáltal, hogy a szélesebb közönség antiszemitizmusát meglovagolva terelte el a figyelmet saját hibáiról. A cikk megtette a hatását: az újságból egyedül Párizsban 200 ezer példány fogyott el, az írót pedig bíróság elé állították és rágalmazásért elítélték. Mindazonáltal Henry ezredes sem úszta meg szárazon. A népharag elől visz szavonulót fújva a katonai bíróság követelte, hogy adja elő a titkos bizonyítékokat. Ezek természetesen silány hamisítványoknak bizonyultak, és Henryt rövid úton hűvösre tették, ahol végül önkezével vetett véget az életének. ÚJRATÁRGYALÁS – ÚJBÓLI ELÍTÉLÉS Amikor elrendelték Alfred Dreyfus ügyének újratárgyalását, a korábbi bizonyítékok mind a kapitány ártatlanságát támasztották alá. Ugyanakkor a katolikus sajtó durva antiszemita kijelentései, melyek között a zsidók tömeges kiirtására vonatkozó fenyegetés is szerepelt, megtámogatva magas rangú katonai vezetők szintén zsidóellenes megnyilvánulásaival végül azt eredményezték, hogy Dreyfust rövid gondolkodás után ismét bűnösnek találták. Korábbi életfogytiglani büntetését azonban tíz évre mérsékelték. Franciaországban és Nyugat-Európa más részein teljes döbbenettel fogadták a hírt és egyes helyeken erőszakos cselekményekre is sor került. Emile Loubet, Franciaország li megírásával, nevezetesen Ferdinand Walsin-Esterhazyt, a hírhedt szerencsejátékost, akiről később kiderült, hogy valóban kémtevékenységet folytatott. Bár Henry ezredes a francia hadsereg szavahihetőségére hivatkozva inkább elpalástolta volna az ügyet, a parlament felé kiszivárgott információk alapján liberális képviselők egy csoportja újratárgyalást sürgetett. Eközben Ferdinand Walsin-Esterhazy a katonai bíróságon
