Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-11-01 / 148. szám
2021 NOVEMBER | egység 23 TÖRTÉNELEM | JIDDISKÁJT stein-féle, 120 éves fordítást a ’40-es években készült Hertz-féle bibliafordítással szemben, ami egy sokkal modernebb, a mai olvasó számára könnyebben érthető nyelvezetű és nem kevésbé hiteles fordítás. Érthető a szerző törekvése a korabeli beszédmód rögzítésére: „héber magyarra történő átírásában az akkori környezetnek megfelelő legautentikusabb formáját használom, így például a tanházat nem »bét midrás«-ként írtam, hanem az orthodox közegben használatos »bészmedres« formában, vagy a »bét din«-t »bész din«-ként”. Ugyanakkor sajnálatos, hogy ezt nem viszi következetesen végig, így pl. a bár micvá t A könyvet szép és bőséges képanyag is gazdagítja, zsinagógákról, rabbikról, a megemlített rabbik műveinek a címlapjairól, jesiva osztályokról stb. Dicséretre méltó, hogy a könyv legtöbb illusztrációja jó minőségben szerepel. A képi dokumentáció nemcsak illusztrálja a leírtakat, hanem közelebb is hozza az olvasóhoz a múltat. Fontos kiemelni, hogy Cseh Viktor munkájában párját ritkító módon, méltó helyet kapott a vallásos, ortodox zsidóság és a hangsúly nem csak a kultúrára és a zenére van helyezve, ahogy sajnálatos módon az más műveknél előfordul. Példaként említeném a Szemtől szemben – Képek a szombathelyi zsidóság történetéből című 656 oldalas vaskos, nagy méretű albumot2 , amelyben az ortodox zsi dóságról nincsenek képek, mintha nem egy komoly, pezsgő ortodox élet lett volna a városban a háború előtt. SAJTÓTERMÉKEK KUTATÁSA Cseh Viktor igyekezett minden elérhető információt begyűjteni a hitközségekről, amik elsősorban magyar nyelvű forrásokban lelhetőek fel. Az egyik újdonság, amivel ez a mű szolgál, az, hogy a hajdani zsidó sajtóból is bőségesen idéz: nem csak az adatokat veszi át, hanem teljes cikkeket, amelyek segítségével megjeleníti a korszak miliőjét. Ezek az írások a kortársak szavain keresztül adnak betekintést a zsidó életbe. A könyvből látható, hogy a szerző ezeket és más újságokat alaposan áttanulmányozta és sok értékes anyagot közöl belőlük, melyeken keresztül olvasmányos formában nagyon sok információhoz juttatja az olvasót. A HÉBER ÉS JIDDIS NYELVÛ IRODALOM HIÁNYA Ahogy Scheiber professzor fönt említett idézetében is jelezte: a külföldi magyar gyökerű zsidók között alig található ma már olyan szerző, akinek meglenne a nyelvi jártassága magyar nyelvű anyagok kezeléséhez, hiszen napjainkban már a kutatók többedik generációja, a holokauszttúlélők unokái, sőt déd- és ükunokái foglalkoznak a témával. Ha beszélnek is valamelyest magyarul, nincsenek birtokában kellő nyelvtudásnak. Miközben a magyar kutatóknak és történetíróknak tagadhatatlan előnye, hogy hozzáférnek a magyar nyelvű anyagokhoz, aközben a külföldi kutatóknak a magyar zsidóság más fontos történelmi forrásaihoz van hozzáférésük: a héber és jiddis nyelvű visszaemlékezésekhez, levéltári anyagokhoz, a magyar ortodox rabbik responsum köteteihez és más műveihez, valamint sajtótermékekhez, ami ugyancsak tagadhatatlan előnyt jelent, hiszen ezekben szintén nagyon fontos történelmi anyag található. Ezenkívül a magyar nyelvű kutatási anyagokon sokszor érezhető, hogy írója nem jártas az ortodox hagyományokban, nem ismeri a belső viszonyokat, ezért nem veszi észre a nüanszokat. Bár jelen könyv szerzője nem járatlan a vallási életben, művének hasonlóképpen vannak hiányosságai, mivel a magyar nyelvű forrásokra koncentrált. Példaként említhető a 16. oldal található 3. lábjegyzet, melyben szerepel, hogy „A kecsege fogyasztásának kérdése eljutott... a prágai Jehezkél Landauhoz, aki hosszas fejtegetés után... kósernak fogadta el a kérdéses halat”. Csakhogy a héber nyelvű levél, ami a Nodá biJehu dá responsum kötetében megjelent 3 a kérdésről mindössze harmincnégy sorból áll, ami egyáltalán nem egy hosszú fejtegetés. A KÖNYV NYELVI ALAPVETÉSEI Mielőtt azonban továbblépünk a részletekhez, érdemes áttekinteni a könyv deklarált alapelveit. Az Előszóban4 szerepel, hogy az „előfor duló héber bibliai idézeteket a számomra leginkább autentikus zsidó forrásokból vettem, így a tórai idézeteket dr. Bernstein Béla főrabbi fordításában (Budapest: Schlesinger József, 1902)... közöltem”. Noha én feltétlen híve vagyok az autentikus zsidóság megismertetésének, ebben mégsem értek egyet a szerzővel, és nem értem miért választotta a Bern-Cseh Viktor az MTA előtti bemutatója előtt BOGNÁR RACHEL FOTÓJA nem bár micvó nak vagy bár micvé nek írja, a haszid ot hószed nek vagy a Chá tám Szofér nevét nem a korban szé les körben elterjedt5 Chaszam Szofer ként említi. Ugyancsak furcsa, hogy a „rabbi” szót két b-vel, a „rebe” szót egy b-vel írja, pedig mindkettő ugyanabból a héber szóból ered: בר/ יבר . (Ezen szavak átírásához a há ború előtt keletkezett és ma reprint kiadásban elérhető Jiddis-magyar szó gyűjtemény adhat útmutatást 6 .) A szerző a „könnyebb olvashatóság kedvéért” a héber chet ( ח ) és cháf (כ ) hangok esetében szokásos ch-val jelzett kemény h hang használatát: „a ’het’-et sima h-ra, míg a ’káf’-ot kh-ra írtam át, tehát például a Chájim helyett Hájim , vagy a Báruch helyett Bárukh” szerepel. Bár teljesen megér tem, miért nem használja a ch-t, nem vi lágos számomra, miért fontos fonetikus átírásban megkülönböztetni
