Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-11-01 / 148. szám
JIDDISKÁJT | TÖRTÉNELEM egység | 2021 NOVEMBER 24 a chet et a cháf tól, ha nem különbözte ti meg az ugyancsak álef ot az ájin tól (א -ע ), a számec hot a szin től ( ס -שׂ ), a vét et a váv tól ( ב -ו ) stb. Úgy vélem, mivel kiejtésben nincs különbség köztük, a fonetikus átírásban a ch hangnál sem szükséges, sőt zavaró a különbségtétel. FÉLREÉRTÉSEK A HASZIDIZMUS KAPCSÁN A nagyon hasznos és értékes műben egyes részletek javításra vagy pontosításra szorulnak. Elsőként a haszidizmus leírásában és történelmében szeretnék rámutatni néhány dologra. A kiterjedt haszid dinasztiákat nem mindig könnyű követni, így pl. a könyvben nem „A cánzi vagy Halberstam-dinasztia” részeként7 szerepel „A sine vai udvar”8 , holott Jechezkél (nem: Jehezkiél) Srágá rabbi a Halberstam dinasztia szerves része volt a cánzi rebbe legidősebb fiaként. A haszid életet bemutatva a szpinkai rebbéről írja9 , hogy „külön tis e ket, vagyis nagy lakomákat tartott”. Az asztalt jelentő jiddis tis szó azon ban nem nagy lakomát jelent, hanem azt, hogy a rebbe nem otthon, egyedül étkezik, hanem a közösség jelenlétében: a haszidok többnyire állva követik figyelemmel a rebbe szombati étkezését és vele éneklik a szombati dalokat, majd kiosztják köztük a maradékot, a sirájim ot. A galíciai zsidókról az szerepel 10, hogy „nem mutatkoztak elég nyitottnak a haszidizmusra” – ez a kijelentés nagyon furcsa annak fényében, hogy Galíciában köztudottan elterjedtebb volt a haszidizmus, mint Magyarországon. Az ugyanitt közölt információ, miszerint a máramarosszigeti haszidok „egészen egyedülálló módon a status quo ante irányzatot választották” volna, szintén félreértés. Teitelbaum Jekutiél Jehudá rabbi (1808–1883) ugyanis, bár aktívan munkálkodott a kettéválás megvalósulásán, azon az állásponton volt, hogy Máramarossziget egy magasabb szinten van, mint más közösségek, mivel ott az egész hitközség ortodox. Azonban haszidokként nem akarták alávetni magukat a „sima” ortodoxiának, mert attól féltek, hogy le fogja ez húzni őket11 . Fontos hangsúlyozni, hogy Teitelbaum rabbi 1883-as halála után ez is helyreállt, és beléptek az ortodox szervezetbe. Bár a későbbiekben az szerepel 12, hogy unokája Teitelbaum Joél rabbi (1887–1979) „több erdélyi állomás után 1911-ben Ilosvára tette át székhelyét”, ám valóságban ez volt az első rabbinikus állomása, ahogy az az állítás sem felel meg a valóságnak, hogy az ekkor mindösszesen 24 éves rabbit „az ilosvai csodarabbiként tartották számon”. Feleségéről, Álte Fége rebecenről írja13 , hogy „előfordult, hogy a zsinagógában – ráadásul a férfirészlegen – beszédet tartott” – tartok tőle, hogy ez így nem fordult elő, hisz magam is jól emlékszem rá, hogy egyáltalán nem tartott beszédeket. Napjainkra áttérve, a szatmári New York-i településről azt írja 14: „Ma körülbelül 25 000 haszid lakja, akiknek mintegy 20%-a vallja magyar (származású)nak magát”. Nagyon csodálkoznék, ha egy olyan településen, ahol ott lakók mintegy 98 százaléka magyar származású és az idősek ma is beszélnek magyarul, csak a lakók ötöde ismerné be családja eredetét. REBBE VAGY RABBI A könyvben találtam egy olyan alapvető félreértést, ami aztán újra meg újra felbukkan, ez pedig a „rabbi” és a „rebbe” fogalom összemosása, felcserélése. Pl.: „A [galiciai] belzi haszidok – más haszidokkal ellentétben – egymás közt nem mint reb[b]é - re hivatkoznak szellemi vezetőjükre, hanem »rúv«-ként , vagyis rabbiként említik”15 . Ezt mindenképp ér demes tisztázni. Rebbének nevezzük a haszidok szellemi vezetőjét, míg a rabbi egy hitközség vallási ve zetője. Galíciában a rebbék a városuk rabbijai is voltak. Ezzel szemben az orosz és az ukrajnai rebbék, mint a lubavicsi, a csernobili stb. a haszidokat vezették, de nem töltöttek be rabbi funkciót egy hitközségben. Magyarországon általában a rabbik Galíciához hasonlóan rabbinikus funkciót is betöltöttek. Két kivétel volt ez alól, a bodrogkeresztúri Steiner Sáje rabbi, vagyis Reb Sájele (1852–1925), valamint az újfehértói rebbe, Sálom Eliezer Halberstam rabbi (1862–1944), a fent említett cánzi rebbe fia. Ezért elterjedtebb a magyar haszidok között a rabbit jelentő „rúv” megnevezés, és ritkább a rebbe. Ugyanez a nyelvi félreértés érhető tetten máshol is16 , ahol az olvasha tó: „A szatmári haszidok ezek után további ágakra szakadtak... Teitelbaum Zálmán Léb (1951–) a szigeti rebbeséget kapta, és egy ideig a Jeruzsálemben élő, csekélyebb számú szatmári haszidok reb[b]éje is volt, majd 1999-ben visszaköltözött New Yorkba, és a williamsburgi szatmáriak reb[b]éje lett”. Zálmán Léb apja életében, vagyis 2006-ig nem rebbe volt, hanem a hitközség rabbija, és nem rebbeséget kapott, hanem rabbiságot, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy nem a Grand Reb be (ahogy a könyvben szerepel) ha nem a Grand Rabbi címet viseli a mai napig. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egy másik kifejezést is megemlít17 , amikor az obervisevei „ad múr”-ról ír: az admúr [helyessseb ben: ádmor ] pedig mást nem jelent, mint rebbét. A makói rabbiról azt írja18 , hogy „a tudását a bűdszentmihályi (ma: Tiszavasvári) gáon jesivájában és a rácferti (újfehértói) reb[b]e mellett mélyítette el”, azonban itt megint összekeveredtek a dolgok. A rabbi, azonkívül, hogy a bűdszentmihályi jesivában tanult, még a fent említett újfehértói Halberstam rabbihoz is utazott mint haszid a mesteréhez – de ilyenkor nem a tudás elmélyítése volt a cél, hanem az, hogy a cádik közelében magának is feljebb emelkedjen a szentsége az istenszolgálatban. AZ OLASZLISZAKI RABBI ÉS A BODROGKERESZTÚRI REBBE A föntebb említett bodrogkeresztúri Reb Sájele kapcsán azt írja a szerző19 , hogy a „reb[b]e annyira kö tődött tanítványához, hogy utódjá-