Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-10-01 / 147. szám
egység | 2021 OKTÓBER 10 HOHMECOLÓ | KÖZÖSSÉG fel a harcot, mert ők nagyon erősen kitartottak és nem engedtek sem a nyomásnak, sem a csábításnak, nem voltak hajlandóak besúgónak állni. A helyzet akkor változott meg, amikor 1938-ban egy haszid, akit mindenféle bűncselekmények elkövetése miatt halálra ítélték, alkut kötött: ejtik az ellene felhozott vádakat, ő pedig cserébe jelenteni fog társairól. Ez végül majdnem halálos csapást jelentett a haszid mozgalomra, mivel az áruló működése nyomán nagyon sok vezetőt letartóztattak: egyeseket kivégeztek, másokat pedig Szibériába száműztek, ahonnan soha többet nem tértek vissza, végleg nyomuk veszett3 . A leszámo lási folyamat akkor lassult le lényegesen, amikor egy haszid kislány véletlenül észrevette, ahogy a besúgót soron kívül fogadták az NKVD irodájában, miután felmutatta a piros könyvét. Innentől már tudták a lubavicsi közösségben, hogy kitől kell óvakodni4 . Később, 1946-ban pedig több száz haszid családnak sikerült hamis lengyel papírokkal elhagynia a Szovjetuniót 5. A lubavicsi haszidok között azóta is beszédtéma, hogy kik voltak azok a haszidok (mindösszesen kettő ilyen emberről van tudomásom), akik teljesen elkerülték a letartóztatást és a börtönt, és hogyan sikerült ez nekik; ki volt az, aki a letartózta tá sa után képes volt ellenállni és nem adott ki semmilyen információt a társairól stb. Több módszer is volt az információk kiadásának elkerülésére. A lubavicsi Rebbe édesapja, Lévi Jichák Schneerson rabbi (1878–1944) pél-A kommunista rendszer egyik fontos alapja, ami lehetővé tette diktatórikus működést, az a besúgok és ügynökök hálózata volt. Ezek az emberek elárulták barátaikat, kollégáikat és gyakran még hitüket is, amikor rendszeresen jelentéseket írtak mindarról, ami az emberek között folyt. Ez belülről rombolta a társadalmat, mert elveszett az emberek bizalma még a legközelebbi barátaikban és sok esetben a vallási vezetőkben is. A rendszerváltás utáni években folyamatos téma volt itthon, hogyan kell viszonyulni ezekhez az emberekhez. Az is nagy kérdés volt, hogyan ítéljük meg a tetteiket, miből lehet tudni, kit motivált egyszerűen a rosszindulat, kit valamiféle haszonszerzés vagy előrehaladás reménye és mikor mondhatjuk, hogy valaki kényszer hatására cselekedett. Engem ez a téma mindig is nagyon érdekelt, már az előtt is, hogy Magyarországra költöztünk volna és megtörtént volna a rendszerváltás, mivel lubavicsi körökben – ahogy fogjuk látni – ez mindig is beszédtéma volt. Ez az érdeklődés vezetett oda, hogy 2005-ben (Köves Slomóval együtt) egy nagyobb tanulmányt írtam Ügynökök és besúgók a zsidó jog és etika fényében címmel, ami megjelent a Magyar Jog ban 1 és az Új életben 2 is. BESÚGÓK A HASZIDOK ELLEN A GPU és később az NKVD éveken keresztül falakba ütközött, amikor a lubavicsi haszidok ellen vették Haszid besúgók és zsidó ügynökök a kommunista világban A zsidóság történelmét végigkísérték az elpusztítására törekvő külső támadások. Ezekkel párhuzamosan a belső ellenséggel is meg kellett küzdeni: a besúgókkal, az árulóvá lett kitértekkel és a közösségekbe beépülő ügynökökkel. A sztálini Szovjetunióban a zsidó vallási és kulturális életet csak úgy tudták lerombolni, hogy sikerült belső embereket együttműködésre megnyerni, akik beszámoltak mások „vétkeiről”. Később ezt a módszert alkalmazták Magyarországon is. OBERLANDER BÁRUCH ÍRÁSA 1956, Lángoló páncéltörő ágyú a Dohány utcai zsinagóga előtt FORRÁS: FORTEPAN
