Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-09-01 / 146. szám

KILE | KÖZÖSSÉG egység | 2021 SZEPTEMBER 32 feszültségét éppen a böjt inspirálta, az, hogy hogyan hat már egy 25 órás sanyargatás is az elmére. Hol­lóst visszatérően foglalkoztatta az az elképzelt kép is, milyen lehetett több száz évvel ezelőtt a szombatok szombatja gyertyafényben. A darab írásának kezdetekor a helyszínhasz­nálatot és a nyelvezetet illetően cél­ja volt, hogy akár egy zsinagógában is előadható legyen a darab, bár erre való utalást nem tett a pályázatot ki­író szervezet. Elsősorban az motiválta, hogy ré szese lehessen valaminek, ami kö­zelebb hozhatja az óbudai közös ség történetét a mai emberekhez. „Miu­tán elkezdtem kutatni a zsinagóga múltját, saját magamon vettem ész­re, hogy méltatlanul keveset tu dunk erről az épületről és akkori közössé­géről, pedig az egész ország büsz­keségeként még maga József nádor is mutogatta külföldi vendégeinek a Monarchia akkor volt legnagyobb zsidó templomát. Az ottani közös­ség hatásait pedig a mai napig érez­ni” – meséli. Az előadás egyik különlegessé­ge, hogy a darab a nagy óbudai ár­víz 1838-as valós eseményét – a tó-Mose Munz lajtorjája címmel új színda ­rab született, amely a Zsinagó­gák Hete rendezvénysorozat egyik csúcspontjaként fókuszálta a figyel­met a 200 éves Óbudai Zsinagóga történetére. Az előadás Hollós Csaba szerző és Fodor Orsolya rendező kö ­zös alkotása. A címadó rabbi, Mose Munz az egyik leghíresebb óbudai rabbi volt, akinek sírja a mai napig zarándokhely. Inspirációért talán még Hollós is felkereshette a rebbe nyughelyét az óbudai temetőben. A DARAB SZÜLETÉSE Hollós Csaba, a nyertes, a bemu­ta tót megelőzően lapunknak azt mond ta, hogy „nem akar más szer­zőket megsérteni azzal, hogy ma­gát is írónak nevezze.” Ezzel a fel­ütéssel kezdte beszélgetésünket a negyvenes éveinek közepén járó rek lámszakember. Az utóbbi 20-25 évet piaci termékek értékesítésének ha tékonysági mechanizmusaival ope ráló Hollós – hol máshol? – egy Face book-hirdetésben találkozott a színmű pályázattal. A szerző és családja a jom kipu­ri ünnepet az Újpesti Zsinagógá­ban kezdi meg. A darab egyik alap­ratekercsek zsinagógából történt ki menekítését – veszi alapul, és mindehhez az alkotók az erede­ti helyszínt használják színpadnak és díszletként is. Hollós gyerekko­ra óta számtalanszor haladt el a Du­na-parti fekvésű zsinagóga mellett, de a klasszicista jellege, később az Aquin cum szálloda testidegen jelen­léte mellett sosem figyelt fel az épü­letre. Szerinte nagyon sokan vannak így, és most a 200. születésnap ap­ropóján talán éppen ideje volt vég­re tenni valamit azért, hogy ez a jö­vőben másként legyen. „A zsidókról elterjedt sztereotípia, hogy úgy tar­tanak össze, hogy közben nem ér­dekli őket az a társadalom, amely­ben otthonra lelhettek. Ebben a darabban próbáltam azt is bemu­tatni, hogy ezek az emberek két-há­romszáz év alatt szervesen váltak a magyar nemzet részéve, és ez akkor is igaz, ha időnként voltak kísérle­tek arra, hogy a társadalom kivesse magából őket” – fogalmazott a szer­ző, akinek tinédzser korú gyermekei szerint „elég menő”, hogy a papa alig kilenc nap alatt megírt munká­ját profi színházi emberek mutatják be egy olyan előadáson, amely vél-Történelmi dráma az Óbudai Zsinagóga születésnapjára Az EMIH Firgun Zsidó Kulturális Alapítványának idén első alkalommal kiírt színmű pályázatára tizenhárom alkotó jelentkezett. A kandidálók között volt olyan is, aki nem tartja magát írónak, mégis az ő darabjára esett a – többek között Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturgot is sora­iban tudó – szakmai zsűri választása. WALLENSTEIN RÓBERT ÍRÁSA A „Színdarab az Óbudai Zsinagóga fennállásának 200. évfordulójára” szakmai program megvalósítását 2021. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. FOTÓ: VÁRI JOHANNA

Next

/
Oldalképek
Tartalom