Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-08-01 / 145. szám

JUDAPEST ANNO | JUDAPEST egység | 2021 AUGUSZTUS 16 1 Lásd például: „Szijüm ­ünnepség Budapesten.”, Orthodox Zsidó Ujság, 1943. 5. évf. 37. szám, 7. old.; 2 „Holzer Ignác”, A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora. 1942. 205. old.; 3 „Hirek – Egy egyleti rabbi ünneplése.”, Zsidó Ujság , 1934. 10. évf. 49–50. szám, 10. old.; 4 Az imaház 1941. augusztus 31 ­én, a gépelt kérdésekre kézzel válaszolt statisztikai kérdőíve alapján. Iktatószám nélküli. Az Orthodox Levéltárból.; 5 s. m., „Ráv Günsberger Jicchák Slomo”, Uj Kelet , 1960. 41. évf. 3603. szám, 11. old.; 6 „Hirek – Günsberger Ignác”, Uj Kelet , 1950. 33. évf. 566. szám, 4. old.; 7 Budapesti Izraelita Hitközség Orthodox Tagozat 1956. augusztus 17 ­én kelt consessioja. Iktatószám nélküli. Az Orthodox Levéltárból; 8 „Hírek – A BIH Ortodox Tagozatának Torasz Chajim...”, Uj Élet , 1966. 22. évf. 1. szám, 6. old.; 9 „Hírek – Holzer Ignác 87 éves.”, Új Élet, 1972. 27. évf. 1. szám, 6. old.; 10 „Halálozás – Wertheimer Arthur”, Új Élet, 1976. 31. évf. 4. szám, 6. old.; 11 „Halálozás – Holczer Ignác”, Új Élet, 1977. 32. évf. 17. szám, 8. old.; 12 „Halálozás – Rónai József”, Új Élet, 1978. 33. évf. 23. szám, 6. old.; 13 Niran Judit, Jelek a vízen. Budapest: Libri Kiadó, 2014. 179–180. old. A továbbiakban mint: Niran, 2014.; 14 Niran, 2014: 205.; 15 Niran, 2014: 206. Külön köszönettel tartozom Lózsy Tamásnak, aki segített fellelni az imaház archív anyagát. „Pesten szerencsém volt, mert az, aki befogadott az albérleti szobájába, magával vitt a Vörösmarty utcai ima­házba is. Rengeteget tanultam ott. A közösség Magyar­ország különböző részeiről és a környező országokból jött zsidókból verődött össze. Volt köztük néhány idős ember, aki szinte mindent tudott, amit csak az imádko­zásról tudni lehetett. [...] Olyan szempontokra és rész­letekre hívták fel ott a figyelmem az imában, amelyeket korábban sosem gondoltam. Mindegyikünk tudott vala­mit, és egymást tanítottuk, és ezért ez egy erős és komoly közösség lett. Nem voltak rangok, főrabbi, főkántor és efféle nevetséges dolgok, és nem kértünk támogatást a hitközségtől. Mert akkor beleszólnak, és mi azt akartuk, hagyjanak békén minket, hogy csinálhassuk a dolgain­kat, ahogy nekünk tetszik. Akik ma Budapesten imád­kozni tudnak, azok többsége ebből a közösségből jött.” 14 „Meg akarok mutatni neked egy fényképet, az egy tör­ténelmi értékű fénykép. 1982­ben szimchesz tajrekor készült. Biztos láttad már, Marcinak [Fóti Márton] is van másolata belőle, és nagy becsben tartja. Bal­ról az első Marci a tóratekerccsel, tőle jobbra Henrik Steinberg, aztán én az imakönyvvel a kezemben. A jobb szélén valami Gergely, nem jut eszembe a teljes neve. A zsidó nevére persze emlékszem – a zsidó ne­vek mindig jobban megragadnak a fejemben, mert azokat használom a misebérách ban, az áldásban, amit a szertartás alatt mondok rájuk. Ennek a Gergelynek a neve Élijáhu Nusszen ben Jákov volt. Nyírbátorból jött, és zöldségüzlete volt. Steinberg neve: Chájim ben Jószejsz Szender háLévi. Ő volt a résekol, a kö­zösség vezetője és a báltfile is, egy igen nagy tudású ember”15 – mondta „Hari” bácsi Niran Juditnak a 2000­es évek elején a fotóról. Az egykori pesti imaházakból csak alig maradt né­hány meg, a Vörösmarty utca 55­beli viszont, bár meg­lehetősen pusztuló állapotban, de mégis egy valóságos zárványként várt a felvirágozására. Kora tavasszal a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség felkereste az EMIH­et, hogy mivel ők jelenleg nem tud­nák újból élettel megtölteni lezárt imaházukat, látván az EMIH pozitív példáit, használatra ajánlanák. Az EMIH örömmel fogadta a kihívást, s az elmúlt fél évben rendíthetetlenül dolgozott, hogy eredeti fényé­ben állítsa helyre a Torász Chájimot, hogy az 5782­es évtől kezdve újból az aktív hitélet helyszíne legyen. Az újraépítéshez sok sikert kívánunk Oirechman Smulik­nak, az imaház új vallási vezetőjének! KÉT VISSZAEMLÉKEZÕ A közösség második világháború utáni életéről vissza­emlékezéseket találunk a Jelek a vízen című rendhagyó em ­lékiratban, melyet Niran Judit zenetudós­néprajzkutató gyűj tött össze, amikor a zsidó közösségek zenéjét kutatta. A kötetben több kisebb zsinagógai közösség elevenedik meg az odajárók emlékezetén keresztül, a Vörösmarty utca 55. szám alatti Fóti Márton szavain keresztül: „A harmincas évek végén felkerültem Pestre, és ide jöttem vissza a háború után. A Vörösmarty utcai ima­házban kötöttem ki. Az egy különleges közösség volt. Ott mindenkinek komoly vallásos háttere volt még a háború előttről. [...] A kommunista időkben titokban jártam templomba. Egy munkagépkészítő és javító cégnek voltam a vezető­je. Én alapítottam ezt a céget közvetlenül a háború után, de a kommunisták államosították. Némi harc árán en­gem választottak az élére, persze nem mint tulajdonost, annak ellenére, hogy teljesen saját erőből hoztam létre, eredetileg az én vállalatom volt. De legalább vállalatve­zető lettem, és ez nagy könnyebbség volt, mert ellóghat­tam a zsidó ünnepeken. Korán reggel beszaladtam az üzembe, és azt mondtam, hogy valami sürgős dolgom van a központban, és nem tudom, mikor jövök vissza. Aztán persze nem mentem vissza, mert imaházban voltam egész nap. Bőven ledolgoztam más napokon, meg vasárnap, az egy olyan vállalat volt, ahol nem volt megállás. De bármennyit dolgozott is az ember, azt nem mondhatta, még egy vezető sem, hogy kérem szépen, ma böjt van, és én megyek dávenolni.” 13 A másik visszaemlékező Erbszt Ávrahám Cvi, „Hari” volt, aki egy Mezőkaszony melletti kis szabolcsi faluból, Ba­rabásról keveredett a fővárosba a holokauszt után: JUDAPEST ANNO | JUDAPEST

Next

/
Oldalképek
Tartalom