Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-06-01 / 143. szám
egység | 2021 JÚNIUS 34 ÉCESZGÉBER Karosszék a mauzóleumban A feleségem szívesen mondogatja, hogy a legjobb barátaim valójá ban régóta halott emberek. Van ebben némi hátborzongató igazság. A napjaim legnagyobb részét olyan emberek társaságában töltöm, akik már azelőtt rég halottak voltak, hogy én megszülettem volna. Kisfiúként persze nem igazán volt időm efféle alakokkal foglalkozni. Inkább dámáztam, monopolyztam, bringáztam vagy úszni mentem. Esetleg a tévé előtt ültem vagy semmiségek miatt balhéztam össze a hozzám hasonlóan eleven és egészséges srácokkal. Amikor azonban az egyetemen összetalálkoztam az első régóta halott emberrel, egy Szókratész nevű finom úriemberrel, annyira a hatása alá kerültem, hogy nekiálltam megtanulni az anyanyelvét, csak hogy a saját szavaival adhassa át a gondolatait, tolmács közbeiktatása nélkül. DR. MICHAEL CHIGHEL • SZÜLETETT: 1965 • FOGLALKOZÁSA: Az Ashkenazium dékánja • CSALÁD: házas, 3 gyermek édesapja NÉVJEGY ÉCESZGÉBER Amikor kiszivárgott, hogy ógörög szövegeket olvasok, sokan felvonták a szemöldöküket és azt firtatták, hogy miként boldogulnék el turistaként Athénban. Azt feleltem, hogy meglehetősen jól, már amennyiben nagyon öreg görögökkel kellene társalognom. „Mit értesz az alatt, hogy nagyon öreg?” – kérdezték. „Legalább kétezer évet” – feleltem.
