Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-01-01 / 138. szám

JUDAPEST ANNO | JUDAPEST egység | 2021 JANUÁR 22 egyetem próbálta megnyerni taná­rának a hitközségi titkárt, de ő nem akart külföldre menni. 1894-ben a budapesti egyetem címzetes tanárrá nevezte ki, azaz végre rendes tanár lett, de fizetést nem kapott. Végül aztán, 30 évi titkári munka után, 1905-ben a király a sémi filológia és az iszlám történetének nyilvános rendes tanárává nevezte ki Goldzi­hert,10 így ő végre nem kényszerült többé adminisztrációs munkára, hogy családját eltarthassa, hanem tudásából profitálhatott. Goldzi­hernek pedig a mintegy száz nem­zetközi pozíciója és rangja közül minden bizonnyal a legkedvesebb az volt, amikor 1917-ben a bölcsész­kar dékánjának nevezték ki. A HOLLÓ UTCA 4. A pesti gettó egyik legrégebbi házát 1835-ben Törsch Károly építette a híres Hild József (1789–1867) tervei alapján. Az eredetileg egyemeletes bérházat 1869-ben a pesti hitközség vásárolta meg és bővítette még egy emelettel Schusbeck Pál (1823–1904) építész módosításai alapján. Az itte­ni lakások bérleti díjából biztosítot­ták a zsidó fiúárvaház költségeit. 11 „A kapun színes üvegablakok és hatágú csillag. Macskafejű kövekkel van kikövezve az udvar és a lépcső­ház nem túlságosan világos. A má­sodik emeleten a zsidó rabbiság hi­vatalos helyiségei. Az első emeleten balra, a sarokban alacsony ajtó és egyszerű, régi réztábla. Ez áll rajta: Prof. Goldziher. Prof. Goldziher itt lakott, itt élt negyvenegy esztendőn keresztül, itt dolgozott, halhatatlan műveit itt alkotta, ebből a Holló utcai ódon házból áradt szét az a fény, amely világot vetett a keleti tudomány rej­telmes kérdéseire. [...] Innen a pesti gettóból indult el Gold ziher Ignác, a Cambridge-i Egye tem díszdoktora, a Royal Aca­de my tagja, a Tudományos Akadé­mia első osztályának elnöke, innen indult el, hogy meghódítsa a világot. De mindig vissza is tért ide, midig, mindenünnen visszatért a Holló utca 4. alá, ahol ha be akart lépni szobájába, az üvegablakos kis ajtón, meg kellett kissé hajtania a fejét...” 12 Itt élt Goldziher dr. Kohn Sámuel (1841–1920) főrabbi szomszédságá­ban, kihez közeli barátság fűzte. AZ UTOLSÓ ELÕADÁS A professzornál 1921. november 5-én diagnosztizált enyhe influen­zás tüneteket orvosa, dr. Lánczi, aki eltiltotta a tanítástól, de Goldziher kérésére végül is engedélyezte, hogy hallgatói felkeressék Holló utcai la­kásán. Szerdai Arisztotelész előadá­sa okozta vesztét, ugyanis a kétórásra húzódó beszéd annyira megviselte a beteg szervezetét, hogy magas láza és tüdőgyulladása lett. Szombaton éjfél után tíz perccel, rövid tusa után örökre elszenderült.13 Elnémult a tu ­dós otthona, de tárgyai tovább éltek a hitközség kötelékében, például a munkaasztala az Abonyi utcai zsidó fiúgimnázium igazgatói szobájának éke lett. 14 A 23. ZSOLTÁR Goldziher haláláig mélyen vallásos ma radt. Nem múlt el hétköznap, ami kor ne kötött volna tfilint és bur kolózott volna táliszba. Kis egye sületi imaházakba járt, ahol az en gesztelőnapi Neilá imát mindig maga imádkozta elő. Végrendeleté­ben meghagyta, hogy halottasházá­ban teste felett minden látogatónak kedvenc zsoltárát, a 23-ikat kell hé­be rül és magyarul elmondania. A ha - lottmosdatási szertartásnál, azaz a táháránál Blau Lajos (1861–1936) sze ­mináriumi igazgató mondta han­gosan a zsoltárt. Végakaratának meg - felelően abban a táliszban temették el, melyet bár micva ünnepé lyén is viselt. 15 RAVATAL AZ AKADÉMIA MÁRVÁNYCSARNOKÁBAN Goldziher testét, rendhagyó mó­don, a Holló utcai gyászházból az Akadémia oszlopos márványcsar­nokába vitték felravatalozni. Ott mondta el Fischer Gyula (1860–1944) Dohány utcai főrabbi a búcsúbeszé­dét, mielőtt a tudós férfit örök nyu­galomra helyezték a rákoskeresztúri izraelita temetőben. Az eseményről az alábbi tudósítást írták meg az Egyenlősé g című zsidó hetilapban: „Az Akadémia komor márvány oszlopcsarnoka mára gyászba öl­tözött. Az Akadémiának is súlyos gyásza van: tudós tagja fekszik a díszes kupolatető alatt. Az utcán fekete gyászkocsi áll, egyszerű és közönséges, akár a többi hitsorso­sé, akik elköltöztek az örök hazába. A kapubejárat előtt két lovasrendőr posztol, büszke fekete lovon, mint­ha csak vigyázni akarnának Goldzi­her álmára. Az ajtóban feketéllik a tömeg: küldöttségek, cilinderes, fekete ruhába öltözött urak, de egy­szerű, köznapi emberek is, akik az élet forgatagában megállottak itt egy pillanatra, hogy elmélyedjenek a múlandóságról. [...] A koporsó hatalmas szarkofágon áll, körülötte harminc gyertya fénye sárgállik és lobogva táncol a levegőbe. A koporsóra sűrű, sötét fátyol­ként, fekete terítő nehezedik. Alig lehet megmozdulni, annyian van­nak a hódolók és tisztelők, akik eljut­hattak ide... De mennyien vannak, akik nem voltak jelen, és mégis szív­vel-lélekkel búcsúztak a tudomány Goldziher egyiptomi úton (Forrás: MILEV)

Next

/
Oldalképek
Tartalom