Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-04-01 / 141. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2021 ÁPRILIS 16 kérdések melett olyan etikai problémák is felmerülnek, mint hogy a zsi dóságukat megtagadókra hivatkozhatunk-e zsidóként (klasszikus példája ennek Radnóti Miklós költő). A HITEHAGYOTT, AKI MEGTÉR A fenti esetekben arról van szó, ha a kitérés még fennáll. Abban azonban nincs vita, hogy ha a kitért szeretne visszatérni és zsidóként élni, akkor megtérése után visszanyeri zsidó státuszát és minden szempontból zsidónak fog számítani újra 15. A szokás az, hogy a visszatérő megmerül a mikvében, nem betérés gyanánt, hanem plusz megtisztulásként, levéve magáról a kitérés tisztátalanságát16 . Emiatt enélkül is érvé nyes a megtérése és már a merülést megelőzően is teljes jogú zsidónak számít17 , de talán még nem számít bele a minjen be 18 . Meglepő, hogy a régi neológ rabbiság a visszatérés esetén is teljes betérését követelt. Ez a szokás nincs összhangban a háláchával, és nem tudom, honnan ered. KI SZÁMÍT KITÉRTNEK? A Sulchán áruch 19 szerint a nyilvános szombatszegés ugyanolyan, mint egy kitérés: a szombatszegőnek és a kitérőnek ugyanaz a státusza. Azonban különbséget teszünk 20 aközött, ha valaki vallásos zsidó neve lésben részesült és volt lehetősége alaposan, mélyen megismerni a zsidóságot és aközött, aki soha nem ré szesült ilyen oktatásban: utóbbi esetben a nyilvános szombatszegést a tudatlanságnak tulajdonítjuk, és az ilyen ember minden szempontból zsidónak számít továbbra is. Ez a különbségtétel Maimonidésztől származik21 , aki a maga ide jében ezt írta a karaiták kapcsán (akik nem fogadják el a szóbeli tant), hogy aki beleszületik egy karaita családba, az nem számít hitehagyottnak. A szombatszegés azért ilyen különleges fontosságú, mert a szombati pihenés törvényei abból erednek, hogy az Örökkévaló hat nap alatt teremtette a világot és a hetedik napon megpihent, amiért mi is megpihenünk22 . A nyilvános szom bat szegés ebből adódóan olyan, mintha valaki a Teremtő létét ta gadná23 . A KITÉRT NEVÉNEK EMLÍTÉSE Régi áskenáz szokás, hogy úgy hívják föl az embereket a Tórához, hogy hangosan bemondják a felhívott héber nevét majd az apja héber nevét (pl. Jáámod, Mose ben Jáákov!) 24 . Jiszráél Iszerlin rabbi(1390–1460) Trumát hádesen című responsum könyvében25 azt vizsgálja: „Hogyan kell egy mumár [kitért személy], aki még mindig tartja magát a vétkéhez vagy vétkesként halt meg, fiát felhívni a Tórához? Szerintem hívják fel az apai nagyapja nevével... hasonlóképpen írja Jehudá háchaszid rabbi (1150–1217) a Széfer (há)Chaszidim című könyvében26 ”. Ennek alapja Sa lamon király mondása27: „Áldott az igaz ember emléke, de a rosszak ne ve semmivé lesz”, ami alapján azt mondja a Talmud28 , hogy ne nevez zünk el senkit rossz emberekről. A BUDAI KITÉRÕ, AKI FELÁLDOZTA MAGÁT A ZSIDÓKÉRT Ennek a problémának talán a leghíresebb esete Budán történt, a híres Szerencsés (Fortunatus) Imre fiaival. A 15-16. század fordulóján a magyar királyi udvarhoz igencsak közel állt egy zsidó férfi, eredeti nevén Etil Snéor (Szeneor) ben Efrájim. A jómódú zsidó jogot kapott kereskedelmi ügyletek folytatására, bánya- és vámbérletre is, később pedig a király tanácsadója és alkincstárnok lett 29. Időközben azonban kiderült, hogy tiltott viszonyt folytat egy keresz tény nővel, döntenie kellett: a ki térést vagy a halált választja-e. Így valamikor 1505 és 1510 között 30 a férfi kitért. Ekkor kapta új nevét is ke resztapjától, Perényi Imre nádortól (1504–1519): Szerencsés Imreként élt tovább. Két fia és felesége, akiket a budai get tóban hagyott, továbbra is a zsidó hitet gyakorolták. A két fiú, akik ekkor már rég túl voltak a bár micva koron, kínos helyzetbe kerültek. Valószínűleg a budavári rabbi fordult kérdésükkel 1520 körül31 Méir Ka tzenellenbo gen (1473–1565) Prá gában született paduai olasz rab bihoz32 , akinek a válaszából idézünk az alábbiakban. „Helyes kérdéssel33 kerestek meg, két fivér, Ávrahám úr és Efrájim úr ügyével kapcsolatban, akik Oven (Buda) szent községéből valók. Apjuknak régen Etil Snéor (Szeneor) volt a héber neve, de megváltoztatta a vallását. Fent említett drága fiai attól a naptól fogva nem járultak a Tórához, mert szégyellték volna, ha nagyapjuk nevén hívják fel őket, akkor ugyanis szégyenük minden alkalommal nyilvánvaló és észrevehető lett volna. Hiszen azelőtt az apjuk nevén hívták fel őket, de ez most negatívan megváltozna, és azt kérdezték tőlem, hogy meg-HÍRES BETÉRŐK OVÁDJÁ, A DÉL-OLASZ NEMES, A LEGRÉGEBBI ISMERT LEJEGYZETT ZSIDÓ DALLAM SZERZÕJE A XI. század végén Johannes, Dreux fia már elhatározta, hogy pap lesz, amikor hallott Bari püspökéről, aki úgy döntött, hogy elhagyja az egyházat és betér a zsidóságba. Johannes követte a példáját, annak ellenére, hogy a keresztesek – közte saját családjának tagjai – üldözték és gyilkolták a zsidókat. Zsidóvá lett és a betért próféta nyomán felvette az Ovádjá (Isten szolgája) nevet. Önéletrajzának töredékei, valamint egy általa írt dal – mellette a középkorban használatos dallamjegyekkel – a kairói genizából kerültek elő a XIX. században. Ez a lap a legrégebbi ismert lejegyzett zsidó dallam.
