Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-01-01 / 126. szám
2020 JANUÁR | egység 29 JUDAPEST ANNO | KILE „Ezzel a búcsúval – mondotta többek között a főrabbi – a tudomány és a történetíró személye iránt érzett mély tiszteletünknek akarunk kifejezést adni, aki hivatását magas erkölcsi szempontok szerint teljesítette, mert tudta, hogy a történelem csak akkor lehet az élet tanítómestere, ha az igazságot hirdeti. A történelmi igazságokra a nagy nemzeteknek azért van szükségük, mert nélkülük a hatalom csak mindenkinek mindenki elleni háborújává válik, a kicsinyeknek azonban azért, mert az igazság megismeréséből fakad a szellem, amely mindennél erősebb a földön. Marczali Henrik a történelmi igazságok kutatásának szentelte egész életét, nem szépített semmit, de nem is tartozott azok közé, akik az emberi önzést és egyéni érdeket tartják a történelem legfőbb mozgatóerejének. A megdicsőült – így fejezte be beszédét Hevesi Simon főrabbi – az igazság kutatója lévén, igazi tanítómestere volt az életnek és nemzetének, amelynek szent földje adjon neki örök nyugalmat. [...] Marczali Henrik emlékére – mondot ta Lukinich – a magyar tudo mányos világ képzeletében úgy fog megmaradni, mint aki hosszú életpályáját hatalmas munkával töl tötte el s széles körű történetírói munkásságával a legolvasottabb történetírók sorába emelkedett. Mű - vei nemcsak rekonstruktívak, de serkentőek is a nemzeti életre. A magyar tudományosság sohasem fogja nélkülözhetni az Árpádok koráról és a 18. századról írt műveit és azoknak magas rendű történelmi fölfogását, nagy optimizmusa pedig, amellyel a nemzet jövőjét nézte, erős serkentője marad a nemzeti életnek.” 11 AKADÉMIKUS RABBIK A Magyar Tudományos Akadémiának nem volt rabbi(ként praktizáló) tagja, viszont időről időre kapcsolatba került rabbikkal. 1899-ben például külső tagjává választotta Stein Lajos (Ludwig Stein, 1859–1930) filozófust. Stein egy kis Borsod me gyei faluban, Erdőbényén született, majd pápai és sárospataki ta nulmányai után Németországba ke rült. Hallében filozófiai doktorátust szerzett, de elvégezte a berlini rab biszemináriumot és 1881–1883 kö zött rabbiként is működött ott. 1891-től a berlini egyetem bölcseleti professzora lett, a Nord und S üd című tár sadalomtudományi folyóiratot és az Archiv f ü r systematische Philosophlet szerkesztette. 12 Stein, bár korán külföldre szakadt, kapcsolatát szülőföldjével nem szakította meg, berlini otthona mindig nyitva állt a magyar vendé gek előtt és évente ő is hazalátoga tott, legalábbis 1920-ig, akkor vi szont felhagyott korábbi szokásával, és közölte az éppen nála járó Kle belsberg Kuno (1875–1932) gróf al, későbbi közoktatásügyi minisz terrel, hogy „addig nem lépi át a ha tárt, amíg a tanszabadság gúzsba van kötve és a magyar zsidó ifjúság nem tanulhat akadálytalanul az egye temeken”.13 Ám sajnos a nume rus clausus törvényére még egy világ hírű akadémikusnak sem volt be folyása. Az Akadémia látókörébe került Pol lák Miksa (1868–1944) is, 1894-től soproni status quo ante (1929-től neológ) főrabbi, akinek 1904-ben a Ma gyar Tudományos Akadémia vál lalta az Arany János és a Biblia című könyvének kiadását. A munkát az iro dalomtörténeti bizottság nevében Szilády Áron (1837–1922) és Bak say Sándor (1832–1915) református lelkészek, akadémikusok ír tak bírálatot, miben azt vallották, hogy az Arany-irodalom hézagpótló mű ve, melynek díszévé fog válni. 14 HOSSZÚ MÉG A SOR Kétrészes összeállításunk nem hivatott teljes képet adni a Magyar Tudományos Akadémia és a hazai zsidók kapcsolatának minden szegmenséről, akár csak azokról a zsidó származású, vallású tagjairól sem, akikkel a sort folytatni kéne: Hirschler Ignác (1823–1891) szemész, Bánóczi József (szül.: Weisz, 1849–1926), Korányi Frigyes (szül.: Kornfeld, 1827–1913) belgyógyász, Acsády Ignác (szül.: Adler, 1845–1906) történész, Kúnos Ignác (szül.: Lusztig, 1860–1945) nyelvész, Angyal Dávid (szül.: Engel, 1857–1943), Bánki Donát (szül.: Lőwinger, 1859–1922) gépészmérnök stb. stb. – hogy csak az ismertebb neveket említsük. Önálló felfedezésre invitálja cikkünk azokat, akik bővebben el szeretnének merülni a témában, ők kezdetnek üssék fel az 1929-es Magyar Zsidó Lexikon 17. oldalát, majd cikázzanak tovább a könyvek vagy az internet világában. 1 Ziltz rabbi neve az előző cikkben sajtóhibásan szerepelt.; 2 „A Tudományos Akadémia és a magyar zsidóság”, Egyenlőség, 1925. 44. évf. 43. szám, 10. old.; 3 „Történelmi naptár – Január 31. – 1830. Akin Károly”, Egyenlőség , 1900. 19. évf. 4. szám, 4. old.; 4 „Hirek – Elhunyt rabbik”, Egyenlőség , 1921. 40. évf. 12. szám, 11. old.; 5 „Fraknói püspök zsidó édesapja”, Egyenlőség , 1938. 58. évf. 40. szám, 9. old.; 6 Ballagi Aladár, „Emlékezés Goldziher Ignáczra”, Vasárnapi Ujság , 1921. 68. évf. 23. szám, 269. old.; 7 „Az Akadémiában”, Egyenlőség , 1921. 40. évf. 46. szám, 9. old.; 8 H. S., „A harmadik”, Egyenlőség , 1895. 14. évf. 11. szám, 6. old.; 9 „Zsidó vonatkozások Marczali Henrik életéből”, A Magyar Zsidók Lapja , 1940. 2. évf. 31. szám, 2. old.; 10 Uo.; 11 „Marczali Henrik temetése”, A Magyar Zsidók Lapja , 1940. 2. évf. 30. szám, 4. old.; 12 Ujvári Péter (szerk.), Magyar Zsidó Lexikon, Budapest: Zsidó Lexikon, 1929. 805. old.; 13 „Hirek – Stein Lajos dr. hetven éves”, Egyenlőség , 1929. 50. évf. 6. szám, 14. old.; 14 „Hirek – Arany János és a Biblia”, Egyenlőség , 1904. 23. évf. 9. szám, 7. old.; 15 Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.014; 16 Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.086 Pollák Miksa rabbi FORRÁS: FORTEPAN 16
