Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-01-01 / 126. szám
egység | 2020 JANUÁR 8 HOHMECOLÓ | PORTRÉ otthon találni. Fizette volna a hajójegyét is Amerikába, és közölte, hogy Iowa államban munkával várják. – Pontosan így volt. De azt válaszoltam, hogy haza akarok menni. Buta, elfogult gondolat volt, hiszen tényleg nem találtam itthon senkit. De ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülnék, akkor is ezt csinálnám. – És amikor kommunisták is földönfutóvá tették, nem gondolt arra, hogy mégis el kellene menni innen? – Nem, mert én ezen a kultúrán nevelkedtem fel, ezen a nyelven tudom kifejezni magam és ezt a földet szeretem. Ezt ismerem jól. A nagyon irracionális természetét. Ez egy örök szerelem. – Irracionális természet? – Nincs még egy olyan, általam ismert nagyobb földegység, mint a Kárpát-medence, ahol annyiféle talajminőség volna, mint nálunk. A szikes talajoktól a mocsári talajokon át a futóhomokig bezárólag. Ez a nagy változatosság az én gondolkodásom szerint semmi mással nem hasonlítható össze, mint a magyar nép sokszínűségével. Ez engem mindig nagyon érdekelt. A földdel való foglalkozás, a föld értékeinek a megismerése mindig gyenge pontja volt a magyar gazdának, nem beszélve a városi emberekről, akik nem is tudják, mi a különbség a homokos vályog vagy a kötött agyagtalaj között. Amikor én egyetemre jártam, még az oktatásban is harmadrangú kérdés volt a termőföld minőségének kérdése. – Visszakanyarodva az ötvenes évekre: amikor másodszor is elvették öntől a gazdaságot, miből merített erőt, hogy megint újrakezdje? – Abban az időben nem én voltam az egyetlen, akitől elvették az üzletét, a gyárát, a gazdaságát. Úgy éreztük, ilyen az élet, most ezt kell elviselni. Sokan, zsidó családok is, úgy látták ezt megoldhatónak, hogy a fiatalok elmentek Izraelbe, Nyugat-Európába vagy Amerikába. Kevesen maradegység | 2020 JANUÁR 8
