Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-02-01 / 127. szám
egység | 2020 FEBRUÁR 30 MISPÓHE | KONYHA egység | 2020 FEBRUÁR 30 MISPÓHE | KONYHA RUHÁK A TÁNYÉRUNKON, avagy mit viselnek az ételek? Purim a beöltözés ideje, a maszkoké és maskaráké. Ahogyan az isteni gondviselés is elrejtőzik, megbújik a történet mögött, ugyanúgy rejtőzünk mi is jelmez és álarc mögé ezen az ünnepen. De nemcsak a beöltözés, hanem a nevetés, a vidámság, a viccelődés ideje is ez az ünnep. E két ünnepi jellegzetesség jegyében olyan ételeket kínálunk gasztronómiai rovatunkban, melyeknek a nevében valamilyen ruhadarab szerepel. DÉNES ANNA ÍRÁSA való emlékezésként esszük tehát a hámántáskát. Akár táska, akár zseb, akár kalap, mindenképpen ez a legismertebb purimi édesség. Ha már a zsebet említettük, nem hagyhatjuk ki a zsidó étkezés egyik fontos kifejezését, ami így hangzik: pát hábá bökisznin , vagyis olyan tészta, aminek zsebe van. Jelen esetben nemcsak a kifejezés furcsa, hanem maga a háláchá is szerteágazó. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ez egy olyan tésztaféleség, melyet sós vagy édes töltelékkel töltöttek meg, lehet tehát pizza vagy édes töltelékkel ellátott lepények. Ezekre, amennyiben a tészta kevesebb vizet tartalmaz, mint az összes egyéb folyadék mennyisége együttvéve, nem hámoci, hanem mezonot áldást mondunk, utána pedig a mezonot áldást kívánó tésztafélékre vonatkozó utóál dást, az ál hámichjá t. Ha azonban annyit szeretnénk enni belőle, hogy az teljes étkezésnek minősül, akkor előtte kezet kell mosni és hámoci áldást mondani, utána pedig a teljes asztali áldást, a birkát hámázont kell elmondanunk. Áthidaló megoldásként gyakran azt választják, hogy kezet mosnak, és áldást mondanak, majd esznek egy olyan darab kenyérből, amivel kapcsolatban nem merül fel kérdés, és utána fogyasztanak a pát hábá bekisznin ből. Úgy tűnik, az ételek között leginkább a felsőruházat népszerű. Sokat emlegetett ételféleség az alma pongyolában: Ha már Purim, akkor természetesen a legismertebb purimi édességgel kell kezdenünk, mely öltözékünknek csupán egy kiegészítőjét képviseli nevében, nem más ez, mint a hámántáska. Bár ma már szinte bármivel megtölthető, a klasszikus hámántáskát mákkal töltötték meg. Maga a „hámán” szó egyaránt utalhat a purimi történet gonosz főminiszterére és a jiddisül „mon”-nak nevezett mákra, mert az askenáz zsidók kiejtése szerint a főgonosz Hámán nevét Homonnak mondják. A „tás” pedig zsebet jelent, így a jiddis homontásen szó valójában „mákkal töltött zseb”-et jelent. A hámántáska fogyasztásának szokásával kapcsolatban jól ismert magyarázat, hogy a töltelék benne rejtőzik a tésztában. Őseink a korábbi időszakokban hozzá voltak szokva a nyílt csodákhoz, ám a szétszóratás korában a csodák gyakran nem mindenki számára jól látható módon, hanem rejtve jelennek meg. A purimi történet azt mutatja, hogy a rejtett csodák révén az Örökkévaló pontosan ugyanúgy vigyáz ránk, mint amikor nyílt csodák által mutatkozik meg a hatalma. Az Örökkévaló mindig jelen van a világban, ám napjainkban elsősorban a színfalak mögül irányítja a világot, ahogyan a hámántáska lényege, vagyis a töltelék is elrejtőzik a tésztában. Bár nevében nem szerepel, egy midrás a hámántáskát egy ruhadarabhoz, nevezetesen kalaphoz hasonlítja. Egy régi legenda szerint ugyanis a hámántáska azért háromszögletű, mert a gonosz Hámán is ilyen formájú kalapot viselt. Bukására „Alma schlafrockban, úgy is mondták. Palacsintatészta-szerű keveréket kell készíteni: tojás, liszt, pici só, cukor, vanília. Az almát fel kell szeletelni vékony karikákra és belehempergetni ebbe a tésztába és olajban kisütni mind a két oldalát, majd vaníliás cukorral megszórni.” – mesélte a nagymamám, felidézve gyerekkori, még a háború előttről származó emlékeit. Hasonló elven alapul a bundáskenyér. A kissé már megszikkadt, nem teljesen friss kenyeret felszeleteljük. Alaposan felverünk néhány tojást, kissé megsózzuk, és ebbe áztatjuk a kenyereket. Míg a kenyérszeletek magukba szívják kissé a tojást, széles serpenyőben olajat hevítünk, és ebben sütjük át a kenyerek mindkét oldalát. Talán nem is gondolunk rá, amikor emlegetjük, de a ruhadarabról elnevezett ételek közé tartozik a mákos guba is, minthogy a guba nem más, mint gyapjúból készült, általában vállra vetve hordott kabát.
