Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-08-01 / 133. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2020 AUGUSZTUS 24 a rabbit. Trianon után egy darabig még megmaradt ez a helyzet, annyi különbséggel, hogy a rabbi minden kedden átment a határ túloldalára, hogy megválaszolja a kérdéseket, bár volt, hogy a csehszlovák határőrök nem könnyen engedték át. Később, 1925-ben vejét, Halberstam Chájim Jichák Ájzik rabbit (1899?–1944) nevezte ki állandó rabbinak Aknaszlatinára. Halberstam rabbi jesivát is vezetett, ahol többek között a feleségem nagyapja, Steinmetz Cvi (Hers) Méir (1915–2005), költői nevén Cvi Jáir is tanult. számít a mukcé nek 18 . A sábeszi cipe lésre nem tér ki, ezek szerint volt éruv a két településen, ami lehetővé tette, hogy szabad legyen hozni-vinni 19. A VALUTÁZÁS HÁLÁCHÁI A háláchikus érvelések mögött kirajzolódnak azok a helyzetből adódó dilemmák, amelyek a mindennapokat jellemezték. Ezek egyike a fizetési eszköz megváltozása, ahogy a most következő történetekből is kiderül. Oestreicher Mose Dávid (1883–1954) csimpai rabbi a következőt írta a responsum könyvében20 : „Mi a há láchá a pénzváltás terén? [Például] Reuvén megkérdezi Simont [Reuvén és Simon a háláchikus diskurzusokban általános alany, mint a magyar példázatokban Péter és Pál], hogy szeretne-e bejelenteni pénzt váltásra. Ugyanis kihirdették, hogy mindenkinek, akinek van magyar pénze, be kell jelentenie azt a hatóságoknak. Akkor még nem tudták, hogy a hatóságoknak mi a szándéka ezzel, adót akarnak-e kivetni vagy más célja van, jóra akarják-e fordítani vagy rosszra. Ezért jött Reuvén és megkérdezte Simontól, hogy szándékában áll-e bejelenteni a pénzét. Azt válaszolta neki, hogy nem. Erre azt mondja neki Reuvén, kérlek, engedd meg, hogy a te nevedben bejelentsek ennyi és ennyi pénzt. Erre azt mondja Simon, tartok tőle, hogy talán valami károm lesz emiatt. Erre azt mondja Reuvén, minden kárnak a megfizetését, ami téged emiatt ér, magamra vállalom. Így is lett, Reuvén elment és bejelentett valamennyi összeget Simon nevében. Az új pénz a cseh korona a piacon négy magyar koronát ér, de a hatóságok kedvezményesen, egy az egyben váltották be a magyar koronát a csehért azoknak, akik náluk be voltak jelentve. Emiatt nagy haszon van rajta. Most jön a Simon Reuvénhez, mondván, mivel az én nevemre volt ez bejelentve és erre adták a hatóságok a pénzt, ezért követelem, hogy add ide nekem a hasznot. Ezzel fordult hozzám a kérdező, hogy mi a háláchá.” Válaszában Oestreicher rabbi először arra a háláchára21 támaszkod va érvelt, miszerint, ha valaki valamit megment az árvíztől, akkor az az övé, és nem kell visszaadnia az eredeti tulajdonosnak, hiszen az amúgy is elveszett volna. Kivéve, ha az adott állam törvényei szerint ez az eredeti tulajdonosnak jár, akkor vissza kell adnia, hiszen az állami törvény, törvény. A mi esetünkben úgyszintén ez a pénz elveszett volna, mert Simon nem tervezte, hogy bejelenti a magyar koronáját a hatóságoknak, így elvileg Reuvéné a haszon. Azonban, ha azt a hatóság Simon nevére fizette ki, akkor az olyan, mintha Simonnak ítélte volna a pénzt az állam. Csakhogy ezt a levezetést a rabbi nem tartotta teljesen kielégítőnek, hiszen nem biztos, hogy lehet hivatkozni az állami előírásokra, ha egyszer az egész tranzakció eleve hamis volt. Ezután másik oldalról próbálja a kérdést megközelíteni: arra a háláchára22 hivatkozik, hogy ha ketten találtak egy olyan elveszett tárgyat, ami gazdátlannak számít, és együtt emelték fel, akkor felezniük kell értékét. Összességében itt is talált pénzről van szó, amit ketten együtt szereztek meg: az egyik a nevével, a másik a tranzakció lebonyolításával. Azonban a rabbi ennek az érvelésnek a kapcsán is hezitált, hiszen a háláchában csak akkor lesz valaki a tulajdonosa valaminek, ha ún. kinján t végzett, vagyis fizikailag birtokba vette23 . Hiába futott az egész ügylet Simon nevén, mégsem történt meg az a kitétel, amit a háláchá említ: nem emelték fel együtt, vagyis nem volt birtokbavétel. Úgy tűnik, a rabbi mindkét érvelést figyelembe vette a kompromisszumos döntés meghozatalakor, amiben a nyereség elfelezésére szólította fel Simont és Reuvént. ÜZLETELÉS A CÖDÓKÓ PÉNZZEL A fent már említett Teitelbaum rabbi is tárgyalta a pénzváltás témáját 24, mégpedig az adományozás, a cödókó kapcsán. „Most a háború nagy zaja után, amikor Magyarországnak a nagy része más országokhoz került, a pénzük értéke nagyon erősen esett. Az ország nagy része vagy Ro-Spirá Chájim Elázár, 1935 Teitelbaum rabbi több szempontot is megvizsgált válaszában. Elsőként azt, hogy ha egyszer nem szabad megkérni egy nem-zsidót, hogy szombaton tiltott munkát végezzen egy zsidó számára15 , akkor szabad-e az útlevelet átadni, kvázi megkérve ezzel, hogy írja alá. Ez a rész megengedett, mert a határőrnek ez a munkája, saját érdeke elvégezni, nem a zsidó kedvéért vagy az ő érdekében teszi meg16 . Másik kér dés, hogy az útlevél mukce -e, vagyis vonatkozik-e rá az a szombati előírás, ami megtiltja az aznap nem használható tárgyak (mláchto löiszur ) megérintését17 . Márpedig az útlevél funkciója éppen az, hogy a határőr beleírjon vagy pecsételjen, ami a szombati munkatilalom alá esik. A válasz szerint azonban, mivel az útlevél azonosításra is szolgál, ami pedig megengedett dolog, így nem
