Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-08-01 / 133. szám
2020 AUGUSZTUS | egység 25 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT mániához került vagy a csehekhez és ezek az országok, akik odajöttek, ahol korábban Magyarország volt, kihirdették, hogy mindenki jelentse be, mennyi pénze van, mert ezt át fogják váltani. De mivel nem értesítettek arról, hogy milyen árfolyamon fogják átváltani, jó vagy rossz, sokan vagy nem jelentették be egyáltalán a pénzüket, vagy csak egy részét jelentették be. Volt egy cödókó-kezelő, aki román területen élt és bejelentette, hogy mennyi pénze van, de nem jelezte, hogy ez adományból származó pénz. Mivel úgy gondolta, hogy a váltás nem fogja a cödókó javát szolgálni, úgy döntött, hogy a pénz egy részét Csehszlovákiában is be fogja jelenteni. Ez utóbbit adomány címén jelentette be. Romániában jó volt az árfolyam váltása, mert két magyar pénzért adtak egy románt, és mindenki, aki nem jelentette be a pénzét, megbánta, mert a román pénz többet ér a magyarnál, négyszer-ötször többet. Így az egész cödókó pénzt beváltotta Romániában. De nem akart lemondani a cseh váltásról, hátha ott itt érdemes váltani. Pár hét múlva kezdődött a váltás Csehszlovákiában, és ott az állami váltó a tetszése szerint váltotta át. Volt, akinek egy magyar pénzért adott egy cseh pénzt és volt, akinek két magyarért egy csehet. De mivel a cödókó pénz már elfogyott, a saját jó pénzén olcsón vett magyart, és beváltotta Csehszlovákiában.” A kérdés pedig az, kié legyen a pénz, hogy kell megosztozni rajta, hiszen a cödókó pénz a saját nevén volt bejelentve Romániában, a sajátja pedig cödókóként Csehszlovákiában. Noha a logikus az lett volna, ha a Romániában váltott pénz marad a cödókóé, a Csehszlovákiában váltott pedig a sajátja, csakhogy hivatalosan épp fordítva szerepelt. Ráadásul, ahogy Teitelbaum rabbi még hozzátette, „a cödókó miatt nem volt neki kötelező veszélyeztetnie magát egy idegen országban, ahol csak sok fáradozással és ügyvédekkel sikerült beváltania a pénzt. A másik oldalról viszont, mivel a cseheknek ő cödókóként jelentette be, akkor talán ez olyan, mintha adományba ajánlotta volna föl. A Tóra azt mondja25 : „Ami kijön ajkadon, tartsd meg és teljesítsd...”, vagyis, ha ő ezt mondta, akkor teljesíteni is kell. Valószínűleg az illető szeretné teljesíteni, ami a kötelezettsége az ég felé, de ami az övé, azt szeretné megtartani, ha ez háláchikusan megengedett a Tóra tanításai alapján.” Teitelbaum rabbi hosszú, részletes válaszából a következő derül ki.: van egy háláchá26 , ami szerint, ha valakinek kintlevősége van, mert pénzt kölcsönzött másoknak, és azt mondja, legyen ez a pénz cödókó, akkor ez nem kötelezi arra, hogy ha megkapta, akkor adományba adja, mivel az nem egy konkrét pénz, hanem egy tartozás. De ha azt mondta, hogy azt a pénzt, ami majd visszafizetnek nekem, azt cödókóba fogom adni, akkor ezt a vállalást teljesíteni kell. Mivel esetünkben az illető nem azt mondta, hogy majd, amikor megkapja a pénzt a váltás után, cödókónak fogja adni, hanem adományként jelentette be, amikor nem is volt, ezért ezt nem kell eladományoznia. ÉRUV ENGEDÉLYEK Nemcsak a területi változások és azok hozadékai okoztak kérdéseket, hanem az államforma megváltozása is. A következő téma a szombathoz kötődik a cipelés bibliai tilalma kapcsán. Tudott dolog, hogy magánterületről közterületre csak akkor lehet kivinni dolgokat sábeszkor, ha van a város vagy a városrész körül éruv (szabályos kerítés vagy – régi magyar elnevezés szerint – szombatzsinór)27 . Az éruv felállításához meg kell szerezni az uralkodónak vagy megbízottjának a hozzájárulását, hi szen sok szempontból a város az ő tu lajdona28. Ennek kapcsán említett meg Welz Jiszráél (1886–1973), aki 1920-tól a budapesti dáján tisztségét töl tötte be (a II. világháború után a Pes ti Ortodox Bét din elnöke lett) az alábbi kérdést a Tél tálpiot című, két hetente megjelenő rabbinikus folyóiratban29 . Írva van 30 , hogy ha a ki rály meghal, akkor újra meg kell ál lapodni az utódjával az éruvról. Kérdés, hogy ha Magyarországon megszűnt a királyság, érvényes-e az éruv engedély továbbra is, vagy újra meg kell állapodni a város vezetésével. A lap főszerkesztője, Katzburg Dá - vid Cvi (1856–1937), által írt meg jegyzésből kapunk választ, aki feltette a kérdést Silberstein Jesájá váci rab binak: „több rabbi fordult már hoz zám a témában, és mindenki egyetértett abban, hogy nincs szükség újabb megállapodásra, hiszen a 1 1940. november 22. 6. oldal; 2 Jeremiás 31:16.; 3 Sulchán áruch EH 1:9–10. Lásd még Talmudic Encyclopedia [héber] 17. kötet 378–454. oldal; 4 SÁ uo. 10. RöMÁ; Encyclopedia uo. 435–441. oldal; 5 Chelkát möchokék a SÁ-hoz 16.; Encyclopedia uo. 765. oldal 3. paragrafus; 6 Lásd Encyclopedia uo. 450. oldal; 7 Minchát Elázár responsum 51. és 75. fejezet végén; 8 EH 1. kötet 4. fejezet. Lásd még Encyclopedia uo. 850. lábjegyzetet; 9 Even jökárá responsum EH 4. fejezet; 10 Micpé Árjé responsum Tinjáná EH 9. fejezet; 11 Böér Mordecháj EH 2. fejezet; 12 Ácé Chájim OC 23. fejezet; 13 Lásd: Schön Dezső: Istenkeresők a Kárpátok alatt ; 14 Széfer Máramaros , Tel Aviv 1983., 387–388. oldal; 15 Talmud, Sábát 150a.; SÁ RSZ 243:1.; 16 Lásd SÁ uo. 1.; 17 SÁ uo. 308:3.; 18 Mágén Ávrahám a SÁ -hoz 9. De lásd Smirát sábár köhilchátá 1. kötet 28:9.; 19 Lásd A rabbi válaszol 3. kötet 11. fejezet; 20 Tiferet Ádám 1. kötet CM 103. fejezet; 21 SÁ CM 259:7.; 22 Uo. 269:2.; 23 Uo. 6.; 24 Ácé Chájim responsum JD 27. fejezet; 25 5Mózes 23:24.; 26 SÁ JD 258:8.; 27 Lásd részletesen fent a 28. lábjegyzet; 28 Lásd SÁ OC 391:1.; 29 Idézve a responsum könyvében: Divré Jiszráél 1. kötet 111. fejezet; 30 Lásd Turé záháv a SÁ -hoz 2. végén. je lenlegi törvény szerint a királynak nincs beleszólása ilyen dologba, minden a hatóság kezében van. Az csak régen volt, hogy minden a király kezében összpontosult. Több közösségben is eszerint jártak el” – írta Silberstein rabbi. Silberstein Jesájá, a váci gáon
