Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-08-01 / 133. szám
2020 AUGUSZTUS | egység 23 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT ra, Szlovákiára, Romániára és a mi országunkra, Kárpátaljára, hogy ezeket el lehet-e fogadni három országnak” – írta Spira rabbi az 1920-ban megjelent művében7 , akihez egy kollégája azzal a kérdéssel fordult, hogy az újonnan meghúzott határok alapján Csehszlovákia és Lengyelország két külön országnak számít-e. Spira rabbi válasza szerint ez nem kérdés, mivel a pozsonyi Chátám Szofér szerint 8 Galícia és Ma gyarország két országnak számítottak, még akkor is, ha mindketten az Osztrák-Magyar Monarchiának a részei voltak, mivel a vallási kultúrájuk eltér. „Annál is inkább most” – szögezi le Spira rabbi –, „amikor nemzetközi határ választja el őket, biztos, hogy két országnak számítanak.” „Igaz, hogy van olyan vélemény 9, miszerint kizárólag csak a közigazgatási határok szerint kell az országokat számítani, és így [a Monarchia idejében] Galícia, Bukovina, Krakkó környéke is külön-külön országoknak számítottak volna. Ha ez így lenne, akkor Kárpátalja, ami külön közigazgatási egységnek számít, belső ügyeiben nem kapcsolódik Szlovákiához és a pozsonyi kormányhoz, hanem csak a nagy kormányhoz Prágában, külön országnak számítana.” „Illetve” – folytatja a fejtegetést Spira rabbi – „más vélemény számítana a szlovákiai Kassán, mint a Magyarországon maradt Vácott. De ez nem fogadható el: lehet-e azt állítani, hogy azért, mert fel lett osztva különböző régiókra, országokra, akkor hirtelen megváltozott a gondolkodásuk, annak ellenére, hogy nemrég még egy országban voltak Magyarországon? Ez kizárt, nem lehet ezeket külön országnak számítani.” Ennek alátámasztására idézi nagyapjának, Spira Slomó (1831–1893) munkácsi rabbinak a véleményét, aki az I. világháború idején Bécsbe menekült galíciai rabbikról azt írta, hogy „továbbra is egynek számítanak azokkal a rabbikkal, akik Galíciában laknak, mert attól, hogy elköltöztek egy másik országba [ti. Ausztriába, ami mindig is külön országnak számított], a gondolkodásuk nem változott.” A harmadik vélemény szerint 10 nem elég, hogy más gondolkodásúak legyenek a rabbik, mindenképpen szükséges, hogy országhatár is elválassza őket egymástól. Emiatt az egész Osztrák-Magyar Monarchia egy ország nak számítana, hiába vannak köz tük eltérések. „Ez nem fogadható el és nem kell halmozni a szigorításokat” – vélekedett Spira rabbi – „Maradjunk a Chátám Szofer véleményével, miszerint az a lényeg, hogy eltérő geket is kettévágták, ami különböző háláchikus kérdéseket vetett fel. Ezek egyike a határátlépés körülményeihez kötődött. Teitelbaum Chájim Cvi (1880–1926) Máramarossziget rabbija és a szigeti haszidok rebbéje volt apja 1904-ben bekövetkezett halálától. Responsum könyvében12 az alábbi kérdést rögzítette: „Van egy város, amihez különböző falvak tartoznak. De most, hogy felosztották az országot, úgy esett, hogy a város ebben az országban maradt, a falvak pedig a másik országban. Az emberek a városba szoktak jönni imádkozni ünnepeken és főleg a nagyünnepekkor, illetve akkor, amikor a rabbi drósét [Tóramagyarázat] tartott, ami ben útmutatást adott a közösségnek. Van nekik írásos engedélyük, amit útlevélnek neveznek, hogy átjöhetnek a városba. De ehhez a határátlépés előtt át kell adniuk azt a határőrnek, aki aláírja. Szabad-e odaadni ezt sábeszkor, jantevkor a határőrnek, hogy csináljon vele, amit akar [vagyis írja alá]”. Közismert, hogy Teitelbaum rabbinak sok híve maradt Magyarorszá gon, például Kisvárdán13, nem meglepő hát, hogy kiérezhető a le írásból, hogy ez nem teoretikus kér dés számára. Itt meg kell említenem, hogy jó barátom, a nemrégiben fiatalon elhunyt Medgyesi Tibor – em léke legyen áldott – világosított fel arról, melyik településekről lehet szó nagy valószínűséggel. Amikor ugyanis erről a témáról beszéltem 2014-ben a Vasváriban a Sávuot éjjeli tanuláson, akkor elmondta, hogy a két említett település szinte biztos, hogy Máramarossziget és a mellette lévő Aknaszlatina (jiddisül Szlatvina). Ezek után elkezdtem kutatni a témában, és megtudtam14 , hogy utób bi Máramarossziget része volt, de a kettő közt folyik a Tisza, ami később a határvonalat képezte. Annyira közel volt egymáshoz a két település, hogy nem is kellett külön dáján t vagy rabbit kinevezni, mert akinek sájlé ja (vallási kérdése) volt Aknaszlatinán, az átment a falut Máramarosszigettel összekötő hídon, és megkérdezte gondolkodásúak legyenek. Azonban nem logikus azt mondani, hogy mivel húztak egy határt, attól hirtelen más gondolkodásúak lettek.” Mivel Spira rabbi következetesen kihúzta a címzettek neveit a levelezésében, nem derül ki, hogy a fentieket kinek írta. Történelmileg ez azért sajnálatos, mert így sokszor nem áll össze teljesen a történet. Ebben az esetben azonban úgy sejtem, hogy ezt valószínűleg a nyitrai rabbinátus vezetőjének, Vorhand Mordecháj rabbi nak (1888–1945) írta, aki a saját responsum könyvében11 tárgyalja ezt a kérdést, a munkácsi rabbinátusnak írt levelében. HATÁRÁTLÉPÉS SÁBESZKOR ÉS JANTEVEKEN Az új határok sokszor magukat a településeket, és ezáltal a közössé-Máramarossziget, 1900
