Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)

2020-08-01 / 133. szám

2020 AUGUSZTUS | egység 17 JUDAPEST | JUDAPEST ANNO tulajdonjoga a Védő Ligák Szövetsé­gére száll. 4. Pályabírák: Mihalovich Ödön, v. b. t. t., zeneszerző, az Orsz. m. kir. zeneművészeti főiskola örökös elnöke; Koessler János, zeneszerző, az Orsz. m. kir. zeneművészeti főis­kola zeneszerzési művészképzőjének vezető tanára; Kerner István, zene­szerző, főigazgató, a m. kir. Operaház igazgatója.” 4 A felhívásra rekordszámú (400 da­rab) pályázat érkezett be, melyek kö­zül 1921. május 23-án Szabados Béla (1867–1936) szerzeményét hirdették nyertesül. Ennek hatására az év vé­gétől már a Szabados-féle dallammal kellett énekelni az iskolákban. Egy időben a pajeszos kisfiúk szavatos Hi­szekegy szavalatai külön témát szol­gáltattak a különböző körökben... JÓZSEF ATTILÁNAK NEM TETSZETT Visszatérve a nyertes pályaműhöz – irredentizmustól függetlenül –, nem mindenkinek tetszett a fohász szöve­ge. Miután 1937-ben megjelent a Ma ­gyar Versek Kö nyve című kötet, melyben a nyitó vers Magyari Lajos Újmagyar Mária-siralma volt, míg az záró Szik­lay Hitvallása, akkor bi zony József At­tila (1905–1937) meg lehetősen nyers kritikát írt az ál tala szerkesztett Szép Szó című irodalmi és társadalomtudo ­mányi folyóiratban. József Attila nem tudott elmenni a meglehetősen nagy kontraszt mellett: „Emez – ennek néhány sorát töb ben ismerik – meglehetősen üres harsogás, Hitvallás formájába fog lalt kül- és bel­politikai koncepciótlanság. Kár, hogy a szépséges Himnusz mellé ezt is nem­zeti imává léptették elő hivatalos, vagy nem hivatalos köreink. A két költe­mény között 1300-tól napjainkig min­den valamire való költő, sőt dalszerző művei jelzik azt a fejlődést, vagy vál­tozást, hogy mikor milyen eszmékkel, gondolatokkal vélték a leghelyesebben kifejezni költőink az olvasó emberek képviseletében az ösztönök állapotát, személyesnek fölfogott, legmélyebb, személytelen érzéseiket. De nem egy darabjával arról is számot ad ez a gyüj­temény, hogy sokan és sokszor milyen sekélyes elmével próbálták megragad­ni ezeket az érzéseket s hogy a valóság felszínének tündéri színjátéka helyett milyen silány képzelettel is beérte a nagyérdemű közönség. Röviden szól­va, rossz versek sem hiányoznak a könyvből. Ez csak gyarapítja a könyv történeti értékét, különösen a mi histo­rizáló korunkban, de – ha eljut a könyv minden magyar család asztalára – ezek a rossz versek, melyek jobbára közép­szerű közönség kedvencei és nem ép­pen Horváth János [(1878–1961), a kötet szerkesztője, irodalomtörténész, az MTA rendes tagja – Cs. V.] ízlésére vallanak, talán azt a szerepet is játsz­hatják, amit Vörösmarty színjátékában Csongor mellett Balga játszik, esetlen­ségükkel fölhívhatják híveik figyelmét az igazi költeményekben kibontakozó szépségekre.” 5 ZSINAGÓGÁBAN, HITKÖZSÉGBEN, BÉRHÁZON... A Magyar Hiszekegy beváltotta a hozzá fűzött célokat, miszerint tényleg szin­te nem volt olyan esemény, melyen ne hangzott volna el, gyakorlatilag himnuszi és szózati magasságokba emelkedett, hacsak, a hozzá tartozó friss érzelmi töltet miatt, nem került még magasabb szintekre is. A fohászhoz hasonlóan a jelmondat is sok helyen csüngött a falon bekere­tezve, és nemcsak a nevelés színterén, az iskolákban, hanem a munkahelye­ken is. Feljegyzésekből tudjuk, hogy például a Síp utcai hitközségi székház irodáiban is ki volt rakva. 6 Budapesten még egy bérház be­járati homlokzatára is kikerült a háromsoros fohász. Ez a Gyöngyösi utca 4. alatt található art deco jellegű épület volt, melyet a zsidó származá­sú, megbecsült építész, Freund Dezső (1884–1960) tervezett. A „Hiszekegy­­ház”-nak is keresztelt épület mára csu - pán becenevében őrzi a feliratot, ugyan is annak betűit már egy korábbi fel újításkor eltávolították. 1 „Felhívás a rabbikhoz!”, Egyenlős é g , 1920. 39. évf. 27. szám, 5. old.; 2 „Hiszek Magyarország feltámadásában – A védőligák Szövetségének pályanyertes imája”, Pápai K ö zl ö ny , 1920. 30. évf. 38. szám, 1. old.; 3 Uo.; 4 „Hirek – Pályázat”, K ö r ö svid é k , 1920. 1. évf. 181. szám, 3. old.; 5 Sz é p Szó, 16. V. kötet 1. füzet, 1937. július-augusztus, 90–92. old.; 6 „A sóhajok termében”, Egyenlős é g , 1921. 40. évf. 16. szám, 2–3. old.; Az íráshoz felhasználásra került az alábbi tanulmány is: Bíró-Balogh Tamás, „Egyszerű, rövid, populáris – „Csonka Magyarország nem ország”: a revíziós propagandagépezet működése”, Forrás , 2007. 39. évf. 7–8. szám, 86–105. old. Forrás: Fortepan, Adományozó: Archiv Für Zeitgeschichte ETH Züruch - Agnes Hirschi - Carl Lutz felvétele Hiszekegy-ház (FORRÁS: ANGYALFÖLDI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY) A Magyar Hiszekegy beszökött a zsi ­na gógákba is, a legkülönbözőbb ün­nep ségek alappillére lett, imák és val­lási énekek kerültek második helyre, vagy akár maradtak is ki. AZ ALKOTÁSOK ELHALVÁNYULÁSA A fentiek ellenére ma már csak keve­sen vannak, akik a Hitvall ás mind a 15 versszakát ismernék. Sziklay Szeréna műve folklorizálódott, eredeti címe helyett a Magyar Hiszekegy ként emlí ­tik (bár ez a legkevesebb, mert az új megnevezését már korán átvették, a részletek ismerete pedig mindig is a műveltek kiváltsága volt), a szerzője szinte teljesen feledésbe merült. A frázis nyertese, B. Szabó Mihály neve még Szikay nevénél is kevéssé ismert, a Szabados-féle dallamot pedig csak hosszabb keresgélés után találjuk meg a Youtube-on, – egy autentikus, való­színűleg háború előtti változatát ke­vesebb, mint 300-an hallgatták meg...

Next

/
Oldalképek
Tartalom