Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-08-01 / 133. szám
2020 AUGUSZTUS | egység 7 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ Ennek veszélye már a háború végén felrémlett, és más csoportokkal együtt ők is tiltakoztak ellene. A felekezet legnagyobb, legrelevánsabb lapja, az Egyenlőség, azonnal felismerte a veszélyt. Bíró Lajos, a híres író-publicista, Ady barátja írja: „Ránk az a kötelesség hárul, hogy változatlan forró szeretettel, de sokszorozott önzetlenséggel siessünk minden áldozatot meghozni, melyet hűséges fiaitól a haza megkívánhat. Igen sok testvérünknek van összeköttetése az európai kultúrélet vezető szellemeivel és irányító orgánumaival. Ezeknek a zsidó testvéreinknek haladéktalanul munkához kell látniok, és mindent meg kell tenniök, hogy a béketárgyalások idejére a magyar nemzetünk iránt való fagyos közhangulatot melegebbé tegyék.” (Egyenlőség, 1918. nov. 2.) November 6-ra zsidó nagygyűlést hívtak össze a Vigadóba tiltakozásul a területek elszakítása ellen. Érdekes olvasni a beszámolót a napirendről és fogadtatásáról: „1.pont A magyar zsidóság törhetetlen hűségnyilatkozata a magyar nemzethez. A közönség felállva tapsol. A 2. pont felhívja a külföldön élő hittestvéreket, harcoljanak a magyar integritás, a magyar állam becsületének védelme mellett. Őrjöngő taps.” Nem csoda, hogy az idegen csapatok elleni – eléggé szórványos – polgári ellenállásban zsidók is részt vettek, főleg tartalékos tisztek, pl. a balassagyarmati emléktáblán is van zsidó név. Közülük többet az idegen hatóságok letartóztattak, kivégzések is voltak. Egyébként a zsidókból szerveződött ún. önkéntes karhatalmi századok, amelyek a pogromok ellen léptek fel, főleg a nemzetiségi vidékeken működtek (pl. Galgóc, Vágújhely) és egyúttal a magyar közigazgatást is helyreállították. ZSIDÓELLENESSÉG ÉS ZSIDÓ SZOLIDARITÁS Maga Teleki Pál, aki ezekben az időkben a parlamentben a „nem meg bízhatóak” számára már munkaszolgálatot javasolt és előkészítette a „numerus clausus” törvényt is, erélyesen síkra szállt a békekonfe rencián a zsidók magyarsága mellett. Nem érdektelen az a körülmény, hogy a Békeelőkészítő Iroda anya gait megtárgyaló üléseken – ame lyeket néha az Ullman Adolf irá nyította Magyar Általános Hitelbank ban tartottak – részt vettek zsi dó származású előkelőségek, pl. Hat vany Károly, Madarassy – Beck Gyu la, Lánczy Leó, Chorin Ferenc, Ba cher Emil, Walder Gyula és mások. Az anyagban külön fejezet szólt a zsidókról, főleg a román hadsereg zsi dóellenes kilengéseit sorolva fel. Róluk elég annyit megjegyezni, hogy nemzetközi nyomás ellenére az első világháború utánig a cári Oroszországgal együtt csak a román királyság tagadta meg a törvényes egyenjogúságot zsidó polgáraitól. Sajnos kivégzések is előfordultak, pl. Szinérváralján a román csapatok 18 zsidót lőttek agyon a Székely Hadosztálynak végzett kémkedés vádjával. Ellentétben Csehszlovákiával és Jugoszláviával, Romániában később sem javult a zsidók helyzete. Különösen a román diákszervezetek szerveztek antiszemita – és általában egyúttal magyarellenes – tüntetéseket, amelyek rendszerint atrocitásokba (verekedés, kirakatok megrongálásba) torkoltak. Jellemző példa, hogy a medikusok rendszeresen felvonultak táblákon „Zsidó hullákat!” jelszóval, ui. a zsidó halottak hozzátartozói általában nem kértek boncolást. FELLÉPÉS A BÉKEFELTÉTELEK ENYHÍTÉSÉÉRT Ugyanekkor Párizsban egy bizonyos gazdasági együttműködés – amelynek zsidó részvevői is voltak – nyújtott némi reményt a békefeltételek enyhítésére. Dr. Halmos Károly kassai ügyvéd és üzletember jó francia kapcsolatokkal rendelkezett. 1919 decemberében, immár cseh útlevéllel, de Teleki megbízásából Párizsba utazott, ahol csatlakozott hozzá Ullmann Adolf báró a Rotschild ér dekeltségű Hitelbank vezetője. Ők megpróbálták a francia gazdaság figyelmét hazánkra irányítani. Segítségükre volt ebben, hogy a Clemencaut felváltó Millerand miniszterelnök a Habsburg Monarchia romjain francia vezetésű államok együttműködését akarta létrehozni, amelyben a Rotschild pénzintézetek is érdekeltek voltak, de pl. a Banque Paris vezetője, Horace Finaly 1871-ben Budapesten született a hasonnevű, híres és ismert óbudai zsidó családból. 1920. március 16-án a Párizsban tartózkodó magyar küldöttség hivatalosan úgy döntött, hogy támogatni fogja az akciót. Áprilisban már tárgyaltak róla a franciákkal, Halmos magánem berként irányította az ügyet, Horthy megbízásából levelezett a Quai d’Orsay főtitkárával, gazdasági előnyökért, jóindulatú támogatást kérve a béketárgyalásokon. Kezdeményezései arra irányultak, hogy felkeltse a befolyásos francia pénzügyi körök érdeklődését Magyarország iránt és politikai támogatást szerezzen a bé ketárgyalásokra, sajnos nem járt si kerrel. Kecskeméti Lipót neológ rabbi Nagyváradon így beszélt a zsinagóga szószékén: „A mi nemzeti érzésünk a magyarságé. Mi az új uralomban is magyar zsidók vagyunk, a magyar érzésnél kitartunk a maga végtelenségében.” A megtorlás nem is maradt el. Román katonák szuronyok között kísérik a helyőrségi börtönbe... Nem hagyhatjuk ki a külföldön élő, Magyarországról kivándorolt zsidók tevékenységét sem. Legnagyobb volt köztük az USA-ban letelepedettek csoportja. Chicagóban A magyar kormányküldöttség elhagyja az aláírás helyszínét, a Nagy-Trianon kastélyt FORRÁS: CREATIVE COMMONS
