Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-08-01 / 133. szám
egység | 2020 AUGUSZTUS 8 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM Singer Berthold bocsátja ki az első írásokat Trianon ellen és Turteltaub Lajos végigjárja az amerikai magyar egyesületeket irredenta szavalatokkal. Nem csak írtak és szavaltak: az amerikai-magyar segélybizottság – amelynek elnöksége és aktivistái kizárólag zsidók voltak – 20.000 pár cipőt és 50.000 dollárnyi élelmiszert küldött Budapestre és berendezte a Rókus kórházat. A JOINT zsidó segélyszervezet 18.000 Szibériában rekedt magyar hadifoglyot – zömmel keresztényeket – szállított haza tengeri úton. ÚT A NUMERUS CLAUSUSHOZ Mindezek nem hatottak a magyar közvéleményre. A béke aláírásának gyásznapján, (június 4-én) a franciák és az utódállamok elleni tüntetések zsidóellenes jelleget kaptak. Nem volt elég a jelszavak skandálása: hivatalos jelentés szerint 85 zsidó sebesültet láttak el a mentők. Egy rikkancsot azért vertek véresre a Duna korzón, mert az Egyenlőség zsidó újságot árulta, lapjait elégették. Pedig éppen ez a lapszám a béke miatt fekete keretes gyászban jelent meg, első oldalán Kiss József hazafias versével. Nem véletlen, hogy a zsidóság helyzete ilyen nagyot romlott a háborús áldozatok, az „egyenjogúság a hősi halálban” után és dacára. A vesztett háború és a békediktátum okozta problémákat sokan a zsidók rovására szerették volna megoldani. Csökkenteni akarták a zsidó értelmiség számát, és ezt szolgálta a korabeli Európa első zsidótörvénye, a numerus clausus is, amely a zsidó egyetemi hallgatók arányát szorította le. Mindenképpen helytelen volt ez a méltánytalan és igazságtalan „törvény”. Elsősorban a szegényebb zsidókat sújtotta, a gazdagabb családok gyermekei külföldi egyetemekre mentek, sokan kikeresztelkedtek. Népszerűek voltak az olasz és a cseh egyetemek, sokan jártak (pl. Radnóti Miklós) Brno műszaki főiskolájára. Jellemző az alkotók zsidóellenes indítékaira, hogy amikor amerikai zsidók saját költségükön felajánlották egy zsidó egyetem létrehozását Budapesten, Haller István kultuszminiszter ezt nem engedélyezte. Talán ezért nevezték gúnyosan a Keleti pályaudvar egyik helyiségét, ahol a külföldi egyetemekre utazó diákok gyülekeztek „Haller-várónak”. Ennél súlyosabb következménye volt a felkeltett hisztériának az egyetemi zsidóverések („Hirig Simon akciók”) megjelenése. Az „életveszélyes egyetemek” nem használtak a patinás magyar felsőoktatás jó hírének. A numerus clausust egyébként vidéki egyetemeken nem vették olyan szigorúan, érdekes módon ez is összefügg Trianonnal. Ugyanis a határokon kívülre került magyar egyetemek átköltöztek más városokba, a pozsonyi Pécsre, a kolozsvári Szegedre, míg a nagy múltú selmecbányai műszaki főiskola Sopronba. Új székhelyükön nehezen honosodtak meg, kevés volt a jelentkező, ezért a máshol elutasított zsidó diákokat is szívesen fogadták. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jogfosztó törvényt 1927-ben hivatalosan eltörölték, bár a „foglalkozási arányszámok” említése módot adott a diszkriminációra. (Radnóti is Szegeden végezte a bölcsészkart). ÉBREDÕ MAGYAROK EGYESÜLETE Nem csak az egyetemeken történtek tettlegességek. Az Ébredő Magyarok Egyesülete éjszakánként igazoltatta a „zsidó külsejű” járókelőket és bántalmazták, sőt akár agyon is verték őket. 1920. július 27-én be rontottak a Lipót körúti Club ká véházba, egy bankigazgatót agyon szúrtak, egy ügyvédet megsebe sítettek. Októberben elfoglalták a Lipótvárosi Kaszinót és néhány zsidó szervezet székházát, ahová vagonlakó menekülteket telepítettek. A kormány csak az év végére tudott rendet teremteni. Addigra már sok zsidó értelmiségi elhagyta az országot. Nagy szellemi veszteség volt ez a kivándorlási hullám: talán elég, ha közülük Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő, Mannheim Károly, Hauser Arnold, Kármán Tódor, Polányi Károly és Mihály, Szende Pál, Biró Lajos, Korda Sándor vagy Breuer Marcell nevét említjük, de még sokan mások is külföldre kényszerültek. ERÕSÖDÕ CIONIZMUS A HATÁROKON TÚL A zsidók helyzete az ún. „elszakított területeken” nagyon kényes volt. Kétszeres nyomás alatt éltek, elindult egy disszimilációs folyamat, új zsidó identitásokat kerestek. Komlós Aladár a nagy irodalomtörténész ezt írja egy röpiratban Kora Álmos aláírással Eperjesről 1921-ben: „Aki még most is kételkedik benne, annak kísérletileg is igazolhatjuk, hogy dupla bőrünk van. Üsd előttünk a magyart és fáj... Üsd a zsidót, és még jobban fáj. Mi duplán tudunk fájni.” Megerősödött a cionizmus, sokan zsidó nemzetiségűnek vallják magu-A nagyváradi zsinagóga. FORRÁS: PIXABAY
