Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-08-01 / 133. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2020 AUGUSZTUS 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Ma reggel láttam egy jelenetet: egy többsávos útra akart kikanyarodni egy autós, de nem tudott, mert viszonylag sűrűn haladt a forgalom. Mögötte feltorlódott a kocsisor, dudálni kezdtek a türelmetlenebbek, akik úgy ítélték, a sofőr már rég kifordulhatott volna. Az autó vezetője láthatóan ideges lett, ide-oda kapkodta a tekintetét, végül hirtelen, nagy gázzal kikanyarodott, épp csak elkerülve az összeütközést egy másik járművel. Amikor mások életéről alkotunk véleményt, úgy hisszük, pontosan tud juk, min megy keresztül, ahogy a türelmetlenül dudáló autósok is azt gondolták, ők, a sorban hátrébb állva, jobban meg tudják ítélni az elöl álló helyzetét, mint ő maga. Holott nem tudhatták még azt sem, ő mit lát, hát még azt, hogy mi az oka a habozásának. Lehet például, hogy nem régóta vezet, vagy hasonló helyzetben korábban balesetet szen vedett. Sokszor úgy véljük: valami, ami számunkra könnyen megoldható, megérthető, elfogadható vagy éppen veszélytelennek tűnő, az mások számára is az. És ha a másik nem úgy reagál egy helyzetre, ahogy azt elvárnánk magunkból kiindulva, akkor felháborodunk, vagy éppen kinevetjük, ne adj’ Isten, kicsúfoljuk a másikat. Soha nem szabad elfelejteni, hogy nem tudjuk, nem tudhatjuk, mi áll egy embertársunk cselekedete mögött, milyen félelmek, vágyak, gondolatok mozgatják. Egy-egy mozaikdarabot ismerünk csak az egész történetből. Szavainknak, tetteinknek súlya van és sosem tudhatjuk, ki roppan össze a mi cse lekedeteink következményétől. Van azonban valaki, aki mindannyiunkat úgy ismer, ahogy senki más – sőt úgy, ahogy mi magunk sem ismerjük magunkat. Az Örökkévaló az, aki előtt ismertek a legbensőbb mozgatórugóink is, aki minden döntésünk mögött látja az egész történetünket, a kirakó minden egyes darabkáját, generációkra visszamenőleg egészen az eredetünktől kezdődően. És ő az, aki előtt számot kell adnunk arról, mihez kezdtünk a nekünk szánt feladattal, hogyan gazdálkodtunk a ránk ruházott erővel és miként dolgoztuk fel a ránk mért terheket. Az őszi nagyünnepek közeledtével elérkezik a számvetés időszaka. Az Örökkévaló elé tesszük előző évi eredményeinket: a jó cselekedete ket és a rosszakat, a helyes döntéseket és a helyteleneket, a betartott ígé reteket és a be nem tartottakat... Letesszük a csomagunkat és remény ke dünk benne, hogy az Örökkévaló, aki mindannyiunkat a lehető leg jobban ismer, aki nálunk is jobban tudja, milyen belső rugók mozgat nak bennünket, kegyelemmel fogja elbírálni mindazt, amit a mér legre teszünk. Ám emellett van még egy feladatunk: meg kell békélnünk embertársainkkal. Akármennyivel is biztonságosabbnak tűnik a minket kívül-belül tökéletesen ismerő Örökkévaló megbocsátására hagyatkozni, el kell nyernünk a minket felületes benyomások alapján ismerő embertársainkét is, ha megbántottuk őket. Mert a szabad akarat része az is, hogy felelősséget vállalunk a tetteinkért. A szerkesztőség nevében kívánok minden olvasónknak jó bepecsételést: írattassunk be egy biztonságban, egészségben eltöltött, boldog új évre! Steiner Zsófia főszerkesztő
