Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-07-01 / 132. szám
2020 JÚLIUS | egység 17 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT ban 1964-ben az a sajnálatos döntés született, hogy a temető helyén lakótelep épül. A halottak egy részét a budapesti Gránátos úti temetőbe szállították, de nagyapám és testvérei úgy döntöttek, inkább Izraelbe vitetik édesapjuk földi maradványait és végül a jeruzsálemi Hár Hámenuchot temetőben helyezték örök nyugalomra. MIÉRT OLYAN FONTOS IZRAELBE TEMETKEZNI? Először a Bibliában esik szó a szokásról, Jákov ősatyánkat Egyiptomból Izraelbe vitték, hogy a chevroni Máchpéla barlangban temethessék el, ahogy arra halála előtt fiát, Józsefet megeskette4 . Hasonlóan kérte József testvéreit halála előtt: „És megeskette József Izrael fiait, mondván: Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek föl innen csontjaimat”5 . Ez később meg is tör tént: „Mózes magával vitte József csontjait, mivel József megeskette Izrael fiait...”6 . Majd el is temették a Szentföldön: „József csontjait, amelyeket Egyiptomból hoztak magukkal Izraél fiai, Sekhémben temették el...” 7. A Talmud azt írja erről a szokásról8 : „Aki Izrael földjén van el temetve, az olyan, mintha a [Szentély] Oltára alá lenne eltemetve”, és bűnbocsánatot nyer, ahogy írva van9 : „...s földje engesztelést szerez népének”. A jeruzsálemi Talmudban10 azon ban nem egyértelmű a szokás megítélése. Mint írja, egyszer Bár Kirijá rabbi és Elázár rabbi sétáltak és láttak a koporsókat, amiket külföldről hoztak eltemetni. Bár Kirijá rabbi azt mondta Elázár rabbinak: „erre vonatkozik, amit az írás mond 11: »...de ti bejöttetek és megtisztátalanítottátok országomat, birtokomat pedig utálattá tettétek«”. Mire Elázár rabbi azt felelte: miután megérkeznek Izraelbe, földet tesznek a koporsósra, és ezáltal bűnbocsánatot nyernek”. Maimonidész12 Elázár rabbi vé le - ményét fogadta el, miszerint bűnbo csánatot nyer, aki Izraelben van eltemetve hozzátéve: „...nem le het összehasonlítani azt az esetet, amikor Izrael az embert még életében befogadta azzal, amikor csak a halála után. Ennek ellenére bölcseink nagyjai szokták odavinni a halottaikat. Ezt le lehet vezetni Jákov ősatyánktól és a jámbor Józseftől.” Mai monidész maga egyébként Egyip tomban hunyt és a kérésére Ti bériásban temették el13. Az Izraelben való eltemetés fontosságát az is mutatja, hogy a Sulchán áruch14 mindösszesen három esetben engedélyezi a kihantolást: ha a sír veszélyben van, ha a halottat áttemetik a szülei mellé vagy ha Izraelben akarják újratemetni. KI DÖNTHET A TEMETÉSRÕL? A 16. században két fontos ítélet született az izraeli temetkezésről. Az egyik Lévi ben Cháviv rabbié (1480?–1541), aki egy kérdésre válaszolva azt írta15 : azt az embert is érdemes külföldről Izraelbe vinni, aki nem kérte kimondottan, hogy tegyenek vele így. Még akkor is, ha köztudottan nem tartotta helyesnek a holttest Izraelbe szállítását, de a gyerekei így látják helyén valónak. Az egyetlen eset, amikor nem szabad Izrael vinni temetésre az elhunytat az, ha explicit kijelentette, hogy erre nem tart igényt. Az Izraelben való temetkezés előnye ugyanis a bűnbocsánat – ha valaki nem tart rá igényt, akkor nincs értelme erőltetni. Pár évvel később Dávid ben Zim rá rabbi (1479–1573), a RáDBáZ, Egyip tom főrabbija úgy vélte16, hagyományos jeruzsálemi áskenázi öltözéket: a sárga csíkos kaftánt strájmlival (szőrme kalap, amit Ma gyarországon és Galíciában csak a haszidok viseltek). A másik történet dédnagyapámé, Oberlander Sálomé (1870–1934), aki az újpesti ortodox hitközség alapító tagja volt. Ott is temették el Újpesten, mikor 1934-ben elhunyt3 . Azon Oberlander Shalom, Újpest Maimonidész sírja Tibériában
