Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-06-01 / 131. szám
2020 JÚNIUS | egység 19 TÖRTÉNELEM | JIDDISKÁJT akiben a legkisebb gyanú felmerül, hogy elkaphatta a rettegett kórt, az rögtön orvoshoz menjen, és mielőbb próbáljanak rajta segíteni, amíg menthető a helyzet. Intézkedéseinek hála, a város minden zsinagógájában elérhető volt az emberek számára meleg étel és orvosság, ráadásul „a rabbi úr utasítása alapján még szombaton is készítettek [meleg ételt] minden zsinagógában egy nem-zsidó által... A városunkban is felmerült a tömegek által az az igény, hogy vezessenek egy szegény párt a hüpe alá a temetőben, de a rab bi úr ezt semmilyen körülmények között nem engedte meg és kénytelenek voltak megtartani az esküvőt a zsinagóga udvarában a régi szokás szerint” 32. LITVÁN VAGY AMERIKAI SZOKÁS? Úgy vélem, mindez a rabbi saját hozzáállása volt ehhez a szokáshoz, és semmiképp nem jelenti azt, hogy az nem volt elterjedt Litvániában. Talán ezt bizonyítja a litván születésű Ávrahám Eliezer Hirshovitz rabbi Ocár kol minhágé Jösurun című könyve is (aki „is Kovna”, a litvániai kaunasiba valóként írt alá), ami Pittsburgh ben (USA) jelent meg 1917-ben. Ebben33 leírja, hogy amikor járvány volt a városban, akkor szögu láként a temetőben egy szegény árva lánynak és egy szegény árva fiúnak rendeztek esküvőt vagy ünnepélyes keretetek között eltemettek elhasznált szent könyveket (sájmesz , gnizá ) és más szövegeket, amin Isten neve szerepelt. Mindkét szokást (a szent iratok eltemetését és a szegény párok kiházasítását) nagy micvának tartjuk, amikről írva van, hogy „ezekkel kiérdemli az ember a hosszú életet. ...És jönnek a város lakói, megörvendeztetni a vőlegényt és a menyasszonyt, hogy elfelejtsék a bánatot, ami önmagában is egy nagy veszély. Illetve eltemetik az elhasznált könyveket, hogy ezzel felébresszék az Isten kegyelmét, hogy amiként mi foglalkozunk a szent, elhasznált tárgyakkal, hogy ne vesszenek el és ne szégyenüljenek meg, ugyanúgy Isten kegyelmezzen nekünk és gyerekeinken, hogy mi se vesszünk el és ne szégyenüljünk meg.” Vagyis ezek szerint egy litván szerző is tanúskodik a temetői esküvő szokásáról, ám egy kicsit fenntartással kell ezt kezelnünk, mivel a szerző ekkor már az Egyesült Államokban élt, és elképzelhető, hogy olyan szokásra hivatkozik, amellyel csak az USA-ban ismerkedett meg. AZ UNGVÁRI FEKETE ESKÜVÕ KÜLÖNLEGESSÉGEI „A szokás kötelező elemei” alcím alatt említi az Egység cikk szerzője, hogy fekete esküvőkön fekete hüpét is használtak mindig, ez azonban nem pontos. Példa erre a cikkben 34 is szereplő, 1918. október 20-i, ungvári esküvő, ahogy az idézett sajtó beszámolóban is olvasható: „A temető elején van felállítva a kék bársony baldachin, mely alatt az esküvői szertartást megtartják. Előbb azonban Steif Jonathán alrabbi intéz ékes német nyelven beszédet a gyülekezethez, amely sokszor erős zsargonba csap át. Főleg a jótékonykodásról és adakozásról beszél, csak a végén jön a spanyol nátha”. Az alrabbiként aposztrofált eskető rabbi az Steif Jonatán (1877– 1958), aki előbb 1912-től ungvári dáján volt, majd később, 1923-tól a Pesti Ortodox Rabbinátus egyik vezető rabbija lett, és akinek a budapesti mikve felépülésében való szerepéről már írtunk korábban35 . Steif rabbi, a Kasztner-vonaton hagyta el Magyarországot, később az Egyesült Államokban folytatta rabbinikus tevékenységét, és ott is hunyt el. Szerencsére magával tudta vinni az összes saját írását is, amelyek között található egy fénykép a fent említett fekete esküvőről is. Egy másik figyelemre méltó részletet is megtudunk ebből az újságcikkből. „Mindenki az új párt akartja látni és épp ezért csak keveseknek sikerül a baldachin közelébe férkőzni. A kántor templomi gyermek énekkara igen szépen énekel. Aztán még erősebb tolongás, visítás kiabálás – az esküvőnek vége. Valami jófajta szilvóriumot osztogattak a kijáratnál; úgy láttam, mindnyájuknak – egy pohárból...”. Ez a részlet a kortársakat is megszólalásra késztette, egy későbbi számban36 Deutsch Jenő , a hitközség elöljárója több dologra is reagált A közönség köréből c. rovatban, ezek kö zül érdemes két részt idézni. „Hogy a szilvóriumot mindnyájan egy pohárból itták, ezzel bizonyára jelképezni akarták, hogy most már nem kell tartani a járvány bacilusainak átöröklésétől, ihatnak immár egy pohárból is... Ami az alrabbinak zsargonba átcsapó beszédét illeti, az a már régen elhaltakra való tekintettel történt, akik tudvalevőleg nem beszélték még a mai kulturált modern német nyelvet... Steif alrabbi beszédében magyarázatát adva eme különös szertartásnak, kifejtette, hogy városunkban járvány uralkodik, amely naponta több áldozatot követel, eljöttünk tehát a mi nagy halottainkhoz, juttassák el fohászainkat a mindenhatóhoz hathatós támogatásukkal, hogy városunkban a járvány szűnjék meg...”. * Köszönet jár K. G.-nak a pótolhatlan segítségéért. 1 129. szám 14–16. oldal; 2 Sulchán áruch, OC 45:1.; JD 367:1–2.; 3 Példabeszédek 17:5.; 4 SÁ OC 23:1–2.; 5 3Mózes 21:1.; 6 MáHáRSáM responsum 4. kötet 40. fejezet; idézi Cic Eliezer responsum 4. kötet 15:5.; 7 Cháim ubráchá lömismeret Sálom, Ávélut, bét 13., chet 40.; 8 Ávélut 448. fejezet; 9 Sulchán háezer 2. kötet 7. fejezet Szimlá láCvi 8. paragrafusa; 10 Lásd SÁ EH 56. fejezet; 11 Hisz 1787-ben már elhunyt Elimelech rabbi; 12 Jiszráél Hopstein rabbi (1736–1814); 13 Jáákov Jichák Hurwitz rabbi (1745–1815); 14 Ohel Elimelech , Przemyśl 1910, 153. parag rafus; 15 Böérot hámájim – Böér lácháj roi , Szatmárnémeti 1942, 20b.; 16 Ktubot 17a.; 17 Lvov 1871, a 7. kapu elején; 18 1866. május 10., 147. oldal; 19 Lásd erről Szárá Bárnéá: Chátunát jötomim, in: Segula folyóirat, 2016. július, 74. szám, 44–53. oldal; https://www.ybzblog.org.il/post/black_wedding_shalev_kalifa ; 20 1909. március 25., 2. oldal; 21 Sziách Juchák responsum 1. kötet 491. fejezet; 22 Lásd Széfer Uspicin , Jeruzsálem 1977, több helyen; 23 Széfer Uspicin uo. 376. oldal; 24 Mökor Chájim , Biłgoraj 1912, 182. paragrafus; 25 Hisz ebben az évben április 19-én hunyt el; 26 Ávrahám Fuchs: Hásoá bimkorot rábánijim , Jeruzsálem 1995, 358–359. oldal; 27 Uo. 359. oldal; 28 Uo. 360. oldal; 29 1944. június 1., 2. oldal Az Orthodoxia Hirei rovatban; 30 Szegedi Friss Újság , 1927. január 30., 4. oldal; 31 Továbbá az Egység 16. oldalon Jichák Luria rabbi neve tévedésből Kicchákként szerepel; 32 Hácfirá napilap, 1894. augusztus 6., 716. oldal; 33 42. fejezet; 34 Ung , 1918. október 27., 2. oldal; 35 Egység 114. szám 17. oldal; 16–17., 19. oldal; 36 Ung , 1918. november 3., 3. oldal.
