Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)

2020-05-01 / 130. szám

KILE | IZRAEL egység | 2020 MÁJUS 24 jött létre, bizonyos részeket pedig Jordánia és Egyiptom szállt meg. A palesztinai brit mandátum le­jártával 1948-ban, ijár hónap 5-én (abban az évben május 14.), egy fél évvel korábban hozott ENSZ-hatá­rozat nyomán megalakult a modern kori Izrael Állam. Ez lett Izrael Ál­lam függetlenségi napja. A kétezer éve száműzetésben élő zsidó nép ismét államot alapíthatott. Az állam létrejöttét leendő első miniszterel­nöke, Dávid Ben-Gurion jelentette be Tel-Avivban, Herzl Tivadar ha­talmas portréja alatt, óriási ünneplő tömeg előtt. Jeruzsálemben ostrom­állapot volt, ezért nem lehetett az ősi fővárosban kikiáltani a függet­lenséget. Ben-Gurion beszédét a Kol Jiszráel (Izrael hangja) rádió élő egyenes adásban közvetítette. A híres beszéd e szavakkal kezdődött: „Ezennel kihirdetem Izrael Állam megalakulását”. Érdekesség, hogy a mandátum csak ijár hónap hatodikán járt le, mivel azonban ez a nap szombatra esett, a függetlenséget már előző nap, pénteken nap közben kihirdették az­zal a kitétellel, hogy a palesztinai brit mandátum aznap esti lejártával lép csak életbe. Az örömöt beárnyékol­ta, hogy még aznap megkezdődtek az összecsapások az ország arab lakóival és a környező arab orszá­gokkal. Ez volt Izrael függetlenségi háborúja. És bár a harcok azóta sem szűntek meg, az ország él és virágzik. Jom háácmáut általános és na­gyon szigorúan vett állami munka­szü neti nap, ünnepségek, családi és ba ráti összejövetelek napja. Az or­szág a függetlenségi naphoz vezető hé ten megtelik kisebb-nagyobb zász­lókkal. Az autók ablakán is lobog a kék-fehér zászló, és az integet a ker­tekből és a házak ablakaiból is. Szó szerint kék-fehérbe öltözik min den és mindenki, akinek fontos e nap. Az állami óvodákban Izraelről szóló dalokat tanulnak a gyerekek, az isko­lákban pedig részletesen megismerik a történelmi körülményeket. Jom háácmáut azonban elválasztha ­tat lan az azt közvetlenül megelőző Jom házikárontól, az emlékezés nap ­jától. Mielőtt megünnepelnénk fej - lődő és virágzó államunkat, fejet haj tunk azok előtt, akik az életüket ad ták azért, hogy mi itt lehessünk. A központi állami ünnepséget erev Jom háácmáutkor, vagyis este tart­ják a jeruzsálemi Herzl-hegyen. (Ahogy minden más zsidó ünnep, úgy ez is este kezdődik.) Felvonják az előző nap leeresztett kék-fehér zászlót, beszédek hangzanak el és tizenkét kiválasztott személy megy ­gyújtja az Izrael törzseit szimbolizá­ló tizenkét fáklyát „letiferet medinát Jiszráel” – Izrael Állam dicsőségére. A fáklyák fellobbantását minden évben olyan egyénekre bízzák, akik életművükkel példát mutatnak. Az egyenes adásban követhető fák­lyagyújtás jelzi az izraeli hősi halot­tak emléknapjának végét és egyben az azt követő függetlenségi nap kezdetét. Természetesen elhangzik a Hátikvá, a nemzeti himnusz is. A A történelmi események összeját­szásaként a XX. század közepére a szentföldi zsidó közösségnek lehetősége nyílt arra, hogy – egy­kori, kétezer évvel korábban elvett területének egy darabján – kikiáltsa a modern kori Izrael Államot. A formális függetlenedés előzménye­ként felsorolhatjuk a XIX. század végétől egyre inkább megerősödő cionista mozgalmat, illetve az en­nek nyomán beindult alijahullá­mokat, az 1912-es, független zsidó államot ígérő Balfour-nyilatkoza­tot, a palesztinai brit mandátum lejártát, a XX. század első felének a holokauszt által betetőzött európai eseményeit, és természetesen a haza­térésről szőtt, kétezer éves álmot is. Fontos kiemelni, hogy ez utóbbinak semmivel nem volt kisebb szerepe az állam létrejöttében, mint a tör­ténelmi helyzetnek, hiszen kétezer éve imádkozunk a visszatérésért, kétezer éve fordulunk imáinkkal Je­ruzsálem, a zsidó nép örök fővárosa felé és kétezer éve siratjuk a Szentély pusztulását. Az ENSZ 1947-es felosztási terve szerint két ország jött volna létre a mai Izrael területén: egy zsidó és egy arab államalakulat, melynek Je­ruzsálem lett volna a nemzetközileg felügyelt, megosztott fővárosa. Az arab országok azonban már akkor is elutasították ezt a javaslatot – mely a mai napig az egyre inkább nyilván­való módon kivitelezhetetlen „ké­tállami megoldás” alapját képezi –, így a területen végül egy zsidó állam JOM HÁÁCMÁUT A FÜGGETLENSÉG NAPJA A zsidó év során a tórai ünnepeken kívül egyéb, történelmi eredetű jeles napokat is megünneplünk. Ezek közül kiemelkedik Izrael legfőbb nemzeti ünnepe, a függetlenség napja, héberül Jom háácmáut, mely a holokauszt emléknapjával induló, egyhetes meg ­emlékezés- és ünnepségsorozatot zárja. NAFTALI DEUTSCH ÍRÁSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom