Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)

2020-04-01 / 129. szám

KILE | PORTRÉ egység | 2020 ÁPRILIS 24 Sírni csak a győztesnek szabad! 1927. április 3-án született Budapesten – zsidó csa­lád gyermekeként. Édesapja erdélyi, édesanyja felvi­déki származású volt. A februárban elhunyt Székely Évára emlékezünk. TUNA JUDIT ÍRÁSA a Ferencvárosi Torna Clubba hívta edzeni. „Mivel akkoriban férfiak még nem látogathatták a női úszóver­senyeket, szinte beszökött. Úszó­mesteri fürdőköpenyt vett fel, ál­cázta magát, hogy új tehetségeket találhasson. Kiszúrt, és leigazolt az FTC-hez” – emlékezett vissza az úszónő egy korábbi, 2017-es Ma ­gyar Nemzet-interjúban. „SZERINTEM ÉN FÉLRESIKERÜLTEM, VALÓJÁBAN NEM IS EMBERNEK KÉSZÜLTEM, HANEM HALNAK.” 1940-ben nyerte első felnőtt magyar bajnoki címét, melyet a folyambaj­nokság csapatversenyében szerzett, majd egy évvel később, 1941-ben 100 és 200 mellen is országos csú­csot úszott. Itt még mindig csak pá­lyája elején volt, 14 évesen. Óriási reménység volt mindaddig, amíg a második világháború idején, zsidó származása miatt el nem tiltották a versenyzéstől: „Nem engedtek versenyezni, ez onnantól az árják kiváltsága ma­radt. Ettől függetlenül minden egyes nap lementem a Lukácsba edze ni. Ott csak egy kis nyitott me­den ce volt. ... Sokat fáztam. De egy szer csak, még mindig a háború ide jén, azt mondja nekem Sárosi Im re, most olvasta, hogy Japánban egy új úszásnemben, a pillangóban kezdtek úszni, és kérdezte, hogy ki akarom-e próbálni. Persze mindent ki akartam próbálni, így elkezdtünk pillangózni. A pillangó miatt lettem híresebb, mint a többiek. Később el­neveztek Pillangókisasszonynak is, pedig kisasszony sose voltam. De ettől még ugyanúgy elvittek mun­kaszolgálatra, mint mindenki mást. Azt ember ne érje meg! Csak a né­mettudásom mentett meg a haláltól. Egyszer megállt mellettünk egy né­met katonai autó a piros lámpánál. Én tökéletes németséggel megkér­deztem az autót vezető német ka­tonát, hogy hova megy. Azt felelte, hogy Pestre, erre megkértem, hogy vigyen el engem is. Azt hitte, hogy német vagyok, igent mondott. Magyarán egy német katona, mit sem sejtve, megszöktetett egy zsidót a munkaszolgálatból. A többi mind Auschwitzba ment.” Miután rend­ben megérkezett Budapestre, üzent édesanyjának, aki a Benczúr utcá­ban találta meg, és csak a szeméről ismerte fel a munkaszolgálat miatt szörnyű állapotba került lányt. Az úszónő ekkor eldöntötte: soha többet nem engedi, hogy elvigyék. Otthonukban, a vécé fölött volt egy kis padlás, amikor jött a razzia, itt húzta meg magát. A háború után, 1945-ben, 100 méter mellen országos csúccsal tért vissza, két évvel később – kihasznál­va a mellúszás szabályaiban lévő kis­kaput – első nőként úszott versenyen Gyermekként, alig négyévesen ta­nult meg úszni a budai – ma is mű ködő – csillaghegyi strandon, pon tosan ott, ahol 1936-ban han­gosbemondón keresztül hallgatta a berlini olimpia közvetítését. Ezen az olimpián nyerte meg Csik Ferenc a 100 méteres gyorsúszást, és az egész annyira magával ragadta a kislányt, hogy azonnal eldöntötte, olimpiai bajnok lesz: „Elhangzott a Himnusz, nagyon nagy hatással volt rám. ... Akkor határoztam el, hogy én olimpiai bajnok akarok lenni!” – mondta a Magyar Olimpiai Bizottság hon­lapjának adott interjújában Székely Éva. A zsidó származása ellenére gim­náziumi éveit a „német birodal mi­ban” kezdte, amely a legjobb isko­lának számított annak idején, és bár később anyja szerette volna, ha má­sik iskolába jár – mivel Éva csatla­ko zott a leventemozgalomhoz, az aff éle magyar Hitlerjugendhez –, csak mert ott „minden nap buli volt”, apja mégsem engedte kivenni az iskolából. Az iskolában szerzett ki váló nyelvtudásának köszönhette, hogy később megmenekült a biztos ha láltól. Ebben az időben, 1938-ban, a KI SOK-ban (Középiskolai Sportkö rök Országos Központja) sportolt, ahol későbbi edzője, Sáro­si Imre felfedezte egy versenyen, és FOTÓK: WIKIPEDIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom