Egység, 2020 (30-31. évfolyam, 126-137. szám)
2020-04-01 / 129. szám
2020 ÁPRILIS | egység 25 PORTRÉ | KILE 200 métert pillangózva. Akkoriban ez nem önálló úszásnem volt, még nem választották szét a mellúszást és a pillangót, így semmi szabálytalan nem volt benne. Bár mások is bevetették ezt az úszásnemet, Székely volt az egyetlen, aki végig pillangózott. „Lehetett ugyanis a verseny közben váltani úszásnemet mellről pillangóra vagy vissza. Mindenki váltott, kivéve én.” AMIKOR MÉG MINDENKI EMBERKÉNT VISELKEDETT „Sírni csak a győztesnek szabad” – hangoztatta az úszónő, és ebben a filozófiában is élte életét. „Már nem tudom, melyik olimpiai szám eredményhirdetése volt, amikor a második helyezett sírt. Erre az angol győztes lenyúlt a dobogó legfelső fokáról, és felhúzta maga mellé a másodikat. Mindenki csodálkozott ezen. Utána meg is kérdeztem tőle, miért tette. Erre azt mondta, hogy nem akarta elrontani a győzelem felett érzett örömét. Majd hozzátette, hogy millimétereken múlik, hogy éppen ki nyer, ki veszít, így nem szabad azt hinni, hogy aki egy centivel később ér célba, az valójában rosszabb úszó lenne. Szerettük egymást, nem csak a magyarokat, a külföldieket is. Emberi volt a légkör az öltözőben is, nem olyan, mint most. ... A vízben persze életre-halálra versenyeztünk, de a szárazföldön nem. Kevesebben voltunk, és már önmagában azt a lehetőséget is élveztük, hogy kijuthattunk nyugatra.” Az 1947-es monte-carlói Euró pabajnokságon 200 m mellen ezüst érmet szerzett, 400 m gyorson he tedik lett. Az 1948-as londoni olim pián 200 m mellen negyedik, a gyorsváltóval ötödik volt. Négy évvel később, 1952-ben Helsinkiben azonban felért a csúcsra: olimpiai bajnoki címet szerzett 200 méteren, mellúszás ban. 1947–1951 között nyolc aranyérmet és egy ezüstöt szerzett, de az 1954-es Európa-bajnokságon, gyermeke születése miatt, már nem indult, azonban hamar visszatért, és az 1956-os melbourne-i olimpián 200 m mellen ezüstérmes lett. Az olimpia után családjával, Gyarmati Dezső vízilabdázóval és kö zös gyermekükkel New Yorkba költöztek, és csak két évvel később tértek vissza Magyarországra, 1958-ban. Székely Éva 1960-ban vonult vissza. Pályafutása során hatszor állított fel világrekordot és 44-szer magyar bajnoki címet szerzett. Aktív sportpályafutása befejezése után rövid ideig gyógyszerészként a MÁV-kórház patikájában dolgozott. 1965-ben szakedzői diplomát szerzett, így a BVSC, majd az FTC utánpótlásában is dolgozott, 1966-tól leánya, Gyarmati Andrea edzéseit is irányította. Ezek mellett több sikeres könyvet is írt. A leghíresebb, „Sírni csak a győztesnek szabad!” című műve 1981-ben jelent meg. 2004-ben kapta a Nemzet Sportolója kitüntető címet. Erről így nyilatkozott két éve a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján. „Nagyon büszke vagyok rá, nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy én is közéjük tartozom. Számomra az olimpiai bajnoki cím és a Nemzet Sportolója-kitüntetés szinte egyenértékű. Bár azt soha nem felejtem el, amikor hazajöttünk Helsinkiből, a magyar emberek szabadnapot kaphattak, hogy kijöjjenek a Keletibe bennünket fogadni. Még a tetőkön is emberek voltak. Hatalmas szeretet áradt felőlük. Csodálatos érzés volt! Az akkori olimpiai siker nemzeti ügy volt. Ha rossz a kedvem, ez jut eszembe, és megnyugszom.” Születési idő, hely: 1927. április 3., Budapest Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (1952), olimpiai ezüstérmes (1956), 8-szoros főiskolai világbajnok (1947: 3-szor, 1951: 5-ször), Eb-ezüstérmes (1947), 44-szeres magyar bajnok, világcsúcstartó (1955, 400 m vegyes), 37-szeres magyar csúcstartó Végzettsége: gyógyszerész, úszószakedző Elismerései, a teljesség igénye nélkül: Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozat (1947), Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1949), Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1951), a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1951), a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996), a Nemzet Sportolója (2004), a Nemzeti Sportszövetség életműdíja (2004), Nemzetközi Fair Play-díj (2006), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007), Príma-díj (2011) Könyvei: Az én módszerem (1963), Úsz szál velem (Peterdi Pállal, 1971), Sírni csak a győztesnek szabad! (1981), Jöttem, láttam... Vesztettem? (1986), Megúsztam (1989)
