Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-01-01 / 114. szám

egység | 2019 JANUÁR 10 HOHMECOLÓ | PORTRÉ MENUCHÁ RÁCHÉL EMLÉKEZETE Menuchá Ráchél Szlonim sírját az 1929-es hevroni mészárlás során (lásd Hevroni zsidók: a visszatérő közösség című írásunkat) a felismer­hetetlenségig tönkretette az arab csőcselék. Ben-Cion Tavger profesz ­szor az 1970-80-as években Hevron néhány évtizeddel korábban meg­semmisített zsidó emlékeit kutatta, többek között neki köszönhető az Ávráhám Ávinu zsinagóga rendbe hozatala. Ő volt az, aki felfedezte a matriarcha sírját, melyet utóbb hely­reállítottak, és a mai napig sokan zarándokolnak el hozzá imádkozni. Annál is inkább, mivel a Rebbe ösz­tönzésére 1982-ben halálának évfor­dulóján megemlékezést tartottak a sírjánál, és ez azóta hagyománnyá vált. Az évente megrendezett ese­mény szervezője három évtizede Smuel Eliezer Halperin rabbi, az Ál­ter Rebbe Leszármazottainak Szer - vezete elnöke. A Szlonim család legtöbb tag­jának végzete egyébként éppen a matriarcha közösségeket egymás fe­lé irányító személyiségében rejlett. Az asszony leszármazottai, akik a helyi zsidók vezetői voltak az ő ha­lála utáni időszakban is, szintén a támadás híre, a család vezetői nem hittek a terjedő szóbeszédnek. Az arab tömeg megindulásának hírére igen sok zsidó menekült a Szlonim család otthonába, abban a hiszem­ben, hogy ott nem eshet bántódá­suk. A csőcselék azonban nem em­lékezett a csupán három évtizeddel korábban elhunyt Menuchá Ráchél jó cselekedeteire, és kíméletlenül le­mészároltak szinte mindenkit, akit a házban találtak. Az újjáépített hevroni zsidó kö­zösség és a helyi Chábád-központ egyesült erővel hozta létre a sírnál a Menuchá Ráchélről elnevezett kolelt (házas férfiak tóratanulására szolgáló intézmény), melynek név­választása is mutatja, mekkora becs­ben tartja a közösség az asszonyt. A kolel 2002 óta egy, a sírhoz közeli épületben működik, naponta bizto­sítva lehetőséget számos növendék­nek a tóratanulásra és az elmélyült imádkozásra e szentéletű asszony sírja közelében. Amikor 1997-ben Hevront külön­böző részekre osztották, a közösség tagjai minden követ megmozgattak, hogy a régi temető – melyet már az 1322-ben Hevront meglátogató zsi­dó orvos és utazó, Estori Hápárchi (Jicchák ben Mose hákohén) is em­lített útleírásában – és benne a mat­riarcha sűrűn látogatott sírja zsidók által is megközelíthető területen maradjon. A MENUCHA ROCHEL ZSINAGÓGA A bölcs asszony nevét a kolelen kívül egy zsinagóga is őrzi a szent város­ban. Ez Izrael legrégebbi Chábád zsinagógája, melyet, ahogyan koráb­ban említettük, a második Rebbe, Menuchá Ráchél apja vásárolt meg a Hevronba küldött hászidjai számá­ra, hogy ez által maga is részesévé váljon a hevroni zsidó jelenlét fel­virágoztatásának. A Rebbét egyéb­ként ezért a tevékenységéért – pénzt gyűjtött és azzal támogatta a hevroni zsidókat – le is tartóztatták Oroszor­szágban, mivel azzal vádolták, hogy az oroszok ellenségeit, a Szentföldet akkoriban uraló törököket támogat­ja az adományokkal. A kis, egyszerű belső terű imaház – mint annyi más zsidó ingatlan – súlyos károkat szenvedett a pogrom során. 1967-ben, amikor a hatnapos háború után a jordánoktól izraeli kéz­be került a város és benne az épület, ugyanaz a Ben-Cion Tavger vezette a helyreállítását, aki a temető renová­lását, illetve a juhakolként használt Ávráhám Ávinu zsinagóga megtisztí­tását is végezte. Néhány évvel később Jicchák Ginzburg rabbi nyitott kolelt az épületben. A lubavicsi Rebbe sze­mélyesen kérte fel az intézmény veze­tőjét, hogy – megint csak szokatlan módon – az asszonyról nevezzék el a zsinagógát. Legutóbb 2004-ben re­nováltatták az épületet Dani Kohen rabbi, a hevroni Chábád-központ szfárádi és askenáz csoportok egye­sítésén fáradoztak, és emellett jó viszonyt ápoltak a hevroni arabok­kal. Amikor a városban elterjedt egy esetleges zsidók ellen irányuló arab Eliezer Dan Slonim és családja Menucha Rochel Slonim síremléke

Next

/
Oldalképek
Tartalom