Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-01-01 / 114. szám
2019 JANUÁR | egység 11 PORTRÉ | HOHMECOLÓ HEVRONI ZSIDÓK: A VISSZATÉRŐ KÖZÖSSÉG vezetőjének irányításával, hogy méltó legyen történelmi jelentőségéhez és névadójához. Az apró zsinagóga előterében néhány kiállított tárggyal emlékeznek Menuchá Ráchél Szlonimra: fényképekkel, valamint egy általa kézzel írott levéllel. A család emlékét és nevét őrzi továbbá a Bét Schneerson, a Schneerson ház is, ahol Menuchá Ráchél lakott. „180 A HEVRONI ZSIDÓSÁG GYÖKEREI A hevroni zsidó jelenlét az ősatyák idejére nyúlik vissza. Ávráhám volt az, akiről először meséli el a Tóra, hogy itt élt, és azt is megtudjuk, hogy ő volt az, aki nagyjából 3800 évvel ezelőtt temetkezési helyül megvásárolta a Máchpéla-barlangot felesége, Szárá számára. Utána fia, Jicchák (Izsák) és unokája, Jáákov (Jákob) is itt táborozott. A Máchpéla-barlangban nyugszanak az ősapák és – Ráchel kivételével – az ősanyák is, valamint az egész emberiség két őse, az első emberpár. Nyolcszáz évvel később, mintegy háromezer éve, Dávid király birodalmának központja volt az ősatyák városa. Miután Dávid meghódította és fővárosává tette Jeruzsálemet, Hevron jelentősége hanyatlani kezdett, el azonban nem tűnt soha, mivel a Máchpéla-barlang mindig is fontos maradt a zsidók számára. Hordosz (Heródes) király, a nagy építtető, akinek a Siratófalat is köszönhetjük, a polgári időszámítás kezdete előtti évtizedekben épületet emelt az ősatyák és ősanyák sírjai fölé, mely a mai napig áll. Az évezredek során, ahogy a Szentföld különböző népek uralma alá került, Hevron városa fölött is más-más vezetők uralkodtak, de a zsidó jelenlét soha nem szűnt meg teljesen. Az éppen esedékes uralkodók többnyire kizsigerelték a zsidó lakosokat, de ők kitartottak a városban. Az arab uralom évszázadai alatt zsidók nem látogathatták még a Máchpéla-barlangot sem, csupán az épület hetedik lépcsőjéig mehettek fel. A KÖZÖSSÉG FELÉLESZTÉSE... A XIX. század elejére kis létszámú, szfárádi zsidókból álló, igen szegény közösség élt csupán a szent városban. Ekkor tűzte ki célul a második lubavicsi Rebbe, az Álter Rebbe fia, hogy feléleszti a hevroni zsidó közösséget. Hászidjai több hullámban érkeztek a városba, és ott ingatlanokat: lakóépületeket, zsinagógát vásároltak. A hevroni Chábád vezetője a Szlonim család volt, élén Menuchá Ráchéllel, a második Rebbe lányával, aki 1888-ig vezette a közösséget. A XX. század elejére a közösség szépen felvirágzott, tagjai, köszönhetően többek közt Menuchá Ráchél munkásságának, jó viszonyt ápoltak a város arab többségével is, bejáratosak voltak egymás otthonaiba, részt vettek egymás ünnepségein. 1929-ben azonban az arab csőcselék hatalmas vérfürdőt rendezett a hevroni zsidó lakosok körében: 67 embert gyilkoltak meg, és további számos zsidó sebesült meg. A brit rendőrök, bár nem siettek a zsidó lakosok segítségére, később menedéket nyújtottak nekik. A túlélők még egy ideig megpróbáltak a városban maradni, ám hamarosan nem volt már erre lehetőségük, és több ezer év után először évtizedeken keresztül nem volt zsidó lakója a városnak. ...ÉS ÚJJÁÉLEDÉSE A zsidók az 1967-es hatnapos háború után kezdhettek visszaszállingózni a városba. Az elmúlt ötven évben ismét megerősödött a zsidó jelenlét – a zsidók tömbökben élnek a város különböző pontjain –, azonban bizonyos területek teljes mértékben el vannak zárva a zsidók elől, és a szoros katonai felügyelet mellett is történnek súlyos támadások, melyek közül talán a legismertebb a csecsemő Sálhevet Pász 2001-es meggyilkolása. A gyermekre a PFSZ terrorszervezet merénylője adott le célzott lövéseket, miközben a család egy játszótéren tartózkodott. A város legnagyobb része jelenleg arab kézen van, de egyre több házat sikerül zsidó csoportoknak megvásárolnia, és hamarosan új zsidó negyed is épül. A Máchpéla-barlang bizonyos részei zsidók számára is látogathatók, más részeit csak nagyünnepeken bocsátják a zsidók rendelkezésére. Hevronban jelenleg évente háromszor pezsdül fel igazán a zsidó élet, szukot és peszách félünnepi napjain, valamint a Chájé Szárá hetiszakasz szombatján. évvel később még mindig használjuk” – mondta egy interjúban Dani Kohen rabbi az imaházra utalva. – „Igen különleges dolog az ő [Cemách Cedek] ajándékát használni.”
