Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-01-01 / 114. szám
2019 JANUÁR | egység 9 PORTRÉ | HOHMECOLÓ alapított Chá bád közösség jelenléte ellenére – még mindig kicsi és széttagolt zsidó közösség élt. A Cemách Ce dek azzal áldotta meg az asszonyt, aki az éppen zuhogó eső miatt el akarta halasztani az indulást, hogy ne halogassa a költözést, hanem „járjon az esőcseppek között”. Ez az áldás egész további életére hatással volt, kiválóan értett a vitás kérdések el döntéséhez, a kényes helyzetek meg oldásához. A HEVRONI NAGYANYÓ Menuchá Ráchél nem csak egy neves chábád család matriarchája lett – az egész hevroni zsidó közösség a magáénak mondhatta őt, szeretett vezetőjének, akihez bármikor fordulhattak segítségért, tanácsért vagy éppen áldásért. Ő és a családja – férje és fiai – kulcsszerepet játszottak a helyi zsidó közösség újjáélesztésében. Bölcsessége, istenfélelme, figyelmessége és jó ítélőképessége messze földön híres volt, komoly és elismert rabbik ugyanúgy adtak a szavára, mint közvetlen környezetének szegény zsidó lakosai, sőt Hevron arab népessége is. Sokan kérték áldását, még az ország távolabbi vidékeiről is ellátogattak Hevronba, annyira bíztak áldásának erejében. A nagyra becsült Rebbecen 43 éven át vezette az ősatyák városának zsidó közösségét. A város lakói Menuchá Ráchél nagymamának vagy a hevroni nagyanyónak becézték őt, és távolabbról is jártak hozzá áldásért zsidók és nem-zsidók egyaránt, mivel gyógyító- és megmentő-képességének híre sokfelé elért. Azok a menyasszonyok, akik a Mách pélabarlanghoz mentek imádkozni esküvőjük napján (zsidók akkoriban nem tehették be a lábukat a sírok fölé emelt heródesi épületbe), mindig meglátogatták a híres matriarchát is, hogy áldást kapjanak tőle. Med dő nők is gyakran keresték őt fel, mivel csodálatos áldásának nyomán számos családba érkezett meg a várva várt gyermekáldás. Sőt, a le lovi rebbe, Elázár Mendel rabbi, akárhányszor csak Hevronban tar tózkodott, hetente háromszor meg látogatta a Szlonim-család otthonát, hogy áldást kaphasson az asszonytól. A lelovi Rebbe arra is kü lönös hangsúlyt fektetett, hogy ami kor Menuchá Ráchél belépett a szobába vagy kiment onnan, felálljon, így mutatva ki tiszteletét az asszony iránt. A tiszteletnek ez a kifejezése általában csak igen bölcs rabbiknak jár ki. Számos történet maradt fent a chev roni nagyanyó csodatetteiből (egy csokorra valót a 34. oldalon, a Mese rovatban is találhatunk). Ezek egyike elmeséli, hogy az Otto mán Birodalom egyik, zsidókkal kü lönösen ellenséges pasájának, aki a zsidók megadóztatásáért volt fe lelős, megbetegedett a lánya. Hiá ba hívták hozzá a legkiválóbb szak embereket, senki sem tudott raj ta segíteni, még csak azt sem tud ták megmondani, hogy mi baja le het. Valaki azt javasolta a gonosz pa sának, hogy keressék fel a zsidó kö zösség nagyra becsült vezetőjét, Me nuchá Ráchél Szlonimot, és kér jenek tőle áldást a lány számára, hogy meggyógyuljon. Más választása nem lévén, a pasa beleegyezett, és tőle szokatlan alázatossággal meg látogatta a zsidó nőt, annak áldá sát kérve lánya számára. A bölcs asszony bátran a pasa szemébe né zett, és így szólt: „Akkor tudom meg áldani a lányodat egészséggel és hosszú élettel, ha előbb visszavonod a zsidókkal szembeni igazságta lan parancsaidat és ítéleteidet.” A pasa, aki úgy érezte, ettől az áldástól függ lánya élete, azonnal eltörölte min den zsidóellenes rendelkezését, Me nuchá Ráchél pedig hosszú, jó egészségben eltöltött élettel áldotta meg a lányt. HÍD A KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTT Az asszony számára fontos volt a hev roni zsidó családok közti egység kiépítése. Az ősatyák városában két, egymástól élesen elkülönülő közösség élt: a korábban betelepült, szegényebb szfárádi zsidók és a XIX. század második felében érkezett askenáz közösség tagjai. Közöttük igen ritkán volt érintkezés. Emellett Hevronban meghatározó volt a muszlim arab jelenlét. Menuchá Ráchél, aki a Cemách Cedek áldásától kí sérve képes volt „az esőcseppek kö zött járni”, gyakran segédkezett vi tás ügyeik lebonyolításában és segítette a kétféle zsidó közösséget az egymás felé való nyitásban. Menuchá Ráchél hosszú élete a Chábád mozgalom hét rebbéjéből az első ötöt átívelte. 1888-ban, nem sokkal halála előtt, levelet küldött az akkori Rebbének, a Rebbe Rásábnak, aki a mozgalom vezetői között az ötödik volt a sorban, értesítve őt a várhatóan hamarosan bekövetkező eltávozásáról. A régi hevroni temetőben helyezték végső nyugalomra. Leszármazottai a munkássága nyomán feléledt hászid közösséggel rendelkező Hevron fontos szellemi vezetői voltak. A RÉGI HEVRONI ZSIDÓ TEMETŐ A temető a Máchpéla-barlangtól nyugatra, egy domboldalon fekszik. Több száz évvel ezelőtt alapították, már az Estori Hápárchi álnéven író Jicchák ben Mose hákohén, XIV. századi tudós és utazó is beszámolt a létezéséről 1322-ben. Más források szerint első említése korábbra, 1290-re tehető. Különböző leírásokból tudjuk, hogy ebben a temetőben nyugszik számos híres rabbi, például a könyvéről Résit Chochmáként ismert Élijáhu de Vidas rabbi, XVI. századi kabalista. Az 1929-es mészárlás 67 áldozata közül 59 maradványait tömegsírban helyezték végső nyugalomra ebben a temetőben. 1948-67 között, a jordán megszállás idején a temetőt lerombolták, és növénytermesztésre használták a területet. Mintegy négyezer sírkövet vittek el és használtak fel környékbeli építkezéseken. A temetőt 1975-ben nyitották meg újra zsidók temetkezésére, és ekkor láttak neki – Ben-Cion Tavger professzor vezetésével – a terület megtisztításának és a még menthető maradványok rendbe tételének. A temető részletes térképe csak nemrégiben, 2016-ban került napvilágra, rávilágítva az egykori sírok pontos helyére.
