Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-12-01 / 125. szám
KILE | PORTRÉ egység | 2019 DECEMBER 22 ták, a vörösterror áldozataira való emlékezésnek volt egy antiszemita stichje? – A vörösterror áldozatainak kb. 5-10 százaléka volt zsidó. A Tanácsköztársaság vezetőinek és a terrort vezető Lenin-fiúknak egyesek szerint 60 százaléka volt zsidó származású. Ugyanakkor ezek az emberek deklaráltan megtagadták zsidóságukat. Szemben az áldozatokkal, akik többnyire megélték a zsidó identitásukat. Ennek dacára, a Horthy-éra propagandája a Tanácsköztársaságot következetesen „zsidó terrornak” állította be. Elsősorban azért, hogy így teremtsen erkölcsi hivatkozást a saját antiszemita politikájának és felmentést a fehérterror bűneinek. – Hát akkor mégis csak van egy rossz hangulata annak, ha egy rabbi részt vesz egy ilyen emlékmű újjáavatásán!? – Őszintén szólva az emlékmű nem tartozik a személyes ízlésvilágomhoz. Ugyanakkor, ha restaurációjának keretei közt, a többi történelmi egyház képviselői mellett a zsidó hitközséget is meghívják egy áldás mondására, akkor azzal – elnézést a leegyszerűsítésért – tulajdonképpen lehetőséget kapunk, hogy a többségi társadalom ne a tettesekkel, hanem az áldozatokkal azonosítsa a zsidóságot, vagy még inkább: megértse, hogy a vörösterror nem etnikai, hanem ideológiai kérdés volt. A magyar társadalom évszázados megosztottsága valószínűleg nem feloldható, de a zsidó közösségnek elemi érdeke, hogy ennek a megosztottságnak a szereposztásából kivonja magát. – Visszatérve az ideológiákhoz. Gyakori hivatkozás vallási vezetők részéről, hogy „Isten nélkül nincs erkölcs”, és ilyenkor általában a közismerten egyaránt istentagadó marxista és náci totalitárius rendszerek pusztítására hivatkoznak. Ugyanakkor a 20. század diktatúráit megelőző pár száz vagy ezer év sem volt olyan emberséges. Elég a keresztes hadjáratokra, a vallásháborúkra vagy az éppen napjainkban folyó világméretű dzsihádra gondolni. Ezek mind-mind Istenre hivatkozva pusztítanak! – A probléma valóban nem önmagában az istentagadással, hanem a föl - di megváltást ígérő utópisztikus po litikával van. Ha egy politikai ideo lógia, akár Istenre, akár egy is - ten tagadó ideológiára alapozva, földi, társadalomszervezési, politikai esz közökkel elérhető utópiát hirdet, ak kor annak biztos, hogy pusztulás lesz a vége. Ezt hirdették a kommunisták, a nácik és bizonyos értelemben a keresztesek is. A zsidóság tanítása talán éppen ebben a mondásban foglalható össze a legjobban: „Nem a te feladatot a munka bevégzése, de nem is vonhatod ki magad alóla” (Atyák 2:16.). Az ember feladata a vi lágot jobbá tenni, de mindig tudnia kell, hogy Isten az, aki a „munkát bevégzi”. A végső jóért imádkoznunk kell és tennünk kell érte, de nem szabad olyan önteltnek lennünk, hogy azt gondoljuk, csakis rajtunk múlik, és ezért tűzzel-vassal kell kikényszerítenünk. – De hát akkor mégsem az istentagadás a pusztító rendszerek alapja? Istenre hivatkozók és Istent-tagadók egyaránt lehetnek utópisztikusak, és ilyen módon pusztítók? – Ez kétségtelen. Ugyanakkor a kér dés mégsem ilyen egyszerű. Én ugyanis éppen azt állítom, hogy az utópisztikus politikai rendszerek egyetlen hatékony ellensúlya az egyé ni erkölcsi felelősség, ennek pedig csakis a felfoghatatlan abszolútum tud megingathatatlan hivatkozást teremteni. Minden politikai rendszer valamilyen mértékben föl di eszközökkel elérhető utópiát hirdet, hiszen ez a politika lényege. Ugyanakkor mindig ott kell hogy legyen a társadalomtól, rendszerektől, politikától független egyén, aki tudja, hogy utópiát a tökéletlen földön nem lehet elérni, és az emberi lét kiteljesedését egyedül egy metafizikai megüdvözülés teljesítheti ki. Ez a gondolat ott áll majd fékként a politika e világi megváltást hirdető utópiájával szemben. – Miért állítja, hogy Isten nélkül nincs erkölcs? – Erkölcs alatt azt a független értékrendszert értjük, amely nem „hasznos és haszontalan”, „kellemes és kellemetlen” prioritásokra, hanem a „helyes és helytelen, igazságos és igazságtalan” független értékrendszerére hivatkozik. Ez a hivatkozás pedig csakis a transzcendensre tud hagyatkozni. Hiszen, ha nincs egy független alaptétel, akkor minden a személyes benyomás és személyes érdek függvénye, akkor pedig nem beszélhetünk univerzálisan helyesről és helytelenről, hiszen minden értékítélet szubjektív.
