Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-11-01 / 124. szám
2019 NOVEMBER | egység 9 KITEKINTŐ | HOHMECOLÓ „Hallottam a halálnál is keserűbb szenvedésről, mely németországi testvéreinket sújtja. A kegyetlen törvényekről, a kényszerű megkeresztelésekről, a száműzetésekről, melyek naponta megtörténnek. Hiába hagynak el egy helyet, máshol is ugyanaz a sors vár rájuk. Az egyház emberei és a szerzetesek, a hamisság papjai, Isten boldogtalan népe ellen támadnak... Barátaim, rokonaim és ismerőseim, kijelentem nektek, hogy Törökország semmiben sem szenved hiányt, és javaiból, ha akarjátok, ti is részesülhettek. A Szentföldre vezető út is Törökországon keresztül halad és nyitva áll előttetek. Hát nem lenne jobb nektek is muszlimok alatt élni, mint keresztények alatt? Ó, Izrael, miért szunnyadsz? Kelj fel, és hagyd ott azt az átkozott vidéket!” Ahogyan a rabbi levelében is olvashatjuk, az Ottomán Birodalom terjeszkedése lehetővé tette a zsidóknak, hogy visszatérjenek őseik földjére, és a Szentföldön telepedjenek le. Ez időben vált újra jelentőssé a jeruzsálemi zsidó közösség és ekkor virágzott fel a zsidó élet Cfáton is. AZ INKVIZÍCIÓ ELÕL MENEKÜLÕK Az Ibériai-félsziget zsidó lakosságának kiutasítása a XV. század végén jelentős változást hozott a török zsidóság életében: mintegy 40.000 spanyol és portugál zsidó telepedett le a birodalomban, és hamarosan már ők váltak a birodalom zsidóságának legmeghatározóbb erejévé. A szfárádi zsidók elsősorban Konstantinápolyban, Thesz szalonikiben, a Balkánon és Izrael földjén telepedtek le. Thesszalonikiben egy időben a zsidók alkották a lakosság többségét és ez a város vált a zsidó világ legfontosabb központjává. A zsidók, bár több adót fizettek, mint a muszlimok és bizonyos foglalkozási ágak zárva voltak előttük, szilárd jogi státusszal rendelkeztek és fontos gazdasági, illetve diplomáciai pozíciókat töltöttek be a szultán udvarában. A közösség ügyeit önállóan intézhették, képviseletüket a Háchám Bási, azaz a főrabbi látta el. A legmagasabbra talán Joszef Hánászi emelkedett (a híres Doña Gracia Mendes Nasi unokaöccse), akit II. Szelim szultán Naxos kormányzójának tett meg, és aki befolyását felhasználva sokat tett a szentföldi zsidó települések újjáépítéséért. SÁBTÁJ CVI A virágzó közösség életében nagy csapást jelentett az egyik leghíresebb zsidó álmessiás, Sábtáj Cvi megjelenése a XVII. században. Az Izmirben született rabbi és kabalista önmagát kiáltotta ki a régóta várt megváltónak, és tömegeket állított maga mögé. Az ottomán hatóságok nem nézték jó szemmel a felforgató mozgalmat, ezért letartóztatták Sábtáj Cvit, és választás elé állították: vagy felveszi az iszlám hitet vagy az életével fizet. A „messiás” a kitérést választotta, és Mehmed effendi néven a szultán ajtónállójaként működött tovább, ám azzal áltatta híveit, hogy kitérése csak színlelt, és hamarosan beteljesíti feladatát. Erre válaszul a szultán BUDAVÁRI ZSIDÓK Érdekesség, hogy 1686-ban, Buda visszafoglalásakor a törökökkel vállvetve harcoló zsidók egy része – akik túlélték a vár eleste utáni mészárlást – az Ottomán Birodalomban keresett menedéket, ahol saját közösségeket is alapítottak. Idővel ezek a csoportok beolvadtak a helyi askenázi vagy szfárádi közösségbe. 2019 NOVEMBER | egység 9 Zsinagóga Izmirben A sardisi zsinagóga romjai
